Ti mit szólnátok akkor ha folyamatosan valamelyik szülőtök rákérdezne, hogy miért olvasol könyveket, vagy láttál-e már engem könyvet olvasni? Hogy jöhetett ki belőlem olyan gyerek, aki a könyvekben leli örömét?

Rosszul érezném magam, de annak a tudatában, hogy nekem van igazam, válasz nélkül visszatemetkeznék a kedvenc könyvembe. :)

(TE CSINÁLOD JÓL!!!)

Én 12 évesen kaptam rá az olvasásra, az elején még békén hagyott (nevelőapám), de utána elvette és elrejtette, később szét is tépte a könyveimet.

Hisztériás rohamot kaptam és mai napig mérges vagyok emiatt.

Bennmaradtam a suliban és ott olvastam + ha nem láttak, akkor otthon is.

Sajnálom, hogy a szüleid unintelligens, silány lelkivilágú emberek.

Nem hogy örülnének, mert a kevés az olvasni szerető gyerek, mindenki csak a telefonját nyomkodja. Én szeretek olvasni a mai napig. Úgy gondolom, hogy ilyet csak a tanulatlan bunkók mondanak.

Ha van okostelód, akkor rakd fel pdf-ben a könyveidet, akkor a telódat bambulod, azért csak nem szólnak be...

4-es vagyok.

A nevelőapám viccesnek találta, hogy ki tud billenteni a higgadtságomból és ezt egyedül a könyveimmel és a kutyámmal tudta megtenni. Semmi más nem érdekelt, egye meg az ételem, vágja a telefonomat a falhoz, gúnyoljon stb. Szerencsére már nem élek vele együtt.