Hogy állítsam le anyám? Folyamatosan túlaggódik mindent és már depressziós vagyok, ha itthon kell lennem!

Kb egy hete vagy több, mindennap ez megy. A semmin is. Ki akartam menni külföldre, egy nagyon jó lehetőség volt. Jaj mi lesz velem, ha nem leszek itthon. kétségbeesett arc, sírás anyám részéről. Örömujjongás, hogy nem mentem. Pl ma is úgy indult a nap: kimentem kávéért a konyhába. Hideg volt. A kutya ott tötyögött az ajtóban, mondtam neki, hogy menjen arrébb - kicsit türelmetlen voltam, mert tényleg hideg van. Erre anyám aggódó arccal rohan ki a szobából: Jaj Istenem, mi történt? Semmi. - azt lehet gondolni, hogy "mekkora problémáim vannak", ebből szerintem egy normális ember nem csinált volna ügyet. Ő viszont kétségbeesett arccal rohant ki a szobájából. Minden nap ilyen semmiségeken van kétségbeesve! Ha viszont valami örömöm van - ilyen lett volna a külföldi munka is, vagy egy olyan dolog valóra vált, amire már fél éve vártam, nem tud velem örülni, mindig letöri a jókedvemet. Depressziós leszek tőle! Ha tehetném már rég elmentem volna itthonról! (Felnőtt vagyok, csak nincs munkám.) Nem tudom már elviselni, hogy mindennap ez megy.

Igen, tudom, nagyon bánom, hogy kihagytam egy lehetőséget, nem kis érzelmi zsarolás volt, hogy finoman fejezzem ki magam és nem csak az ő részéről (ez nagy lépés és senki sem támogatott - egy évre elmentem volna, de senkitől nem tudtam rendesen elköszönni, a barátaimtól se). Már nem lehet semmit sem elmondani neki. Se jót, se "rosszat", mert mindentől kétségbe esik - még attól is, hogy odébb tessékeltem a kutyát. Ez csak két kiragadott szélsőséges példa, mindennap ez megy és már tényleg depressziós leszek tőle! Nem tudok hova menni. Hogy állítsam le a túlaggódását?