Tényleg a gyerek a legfontosabb?

Édes istenem... Ilyen kérdést...

"Hiszen gyerek még lehet,de az életed párját,akit szeretsz,csak egyszer találod meg."

Neked tutira nincs gyereked...

Van ilyen helyzet, pl. ha a házastárs alkoholista és minden erőfeszítés ellenére sem hajlandó kezeltetni a problémát. Nem szeretném részletezni, milyen hatással van ez a családra, az anyagi helyzetre és különösen a gyerekekre, akiknek ő adja az apamintát.

Az anya, aki felelősséget érez a gyermekei iránt, mert kiszolgáltatottak a felnőtteknek és ő adott nekik életet, ilyenkor két rossz közül kénytelen választani. Meggyőződésem, hogy a kisebbik rossz elválni az apától, bármennyire is szereti, azért, hogy a gyerekeknek normális életet biztosíthasson. Nagyon nehéz döntés, de muszáj meghozni.

Amúgy el sem tudom képzelni, hogy valaha előforduljon olyan helyzet, amikor eldobom magamtól a gyerekeimet, különösen felnőtté válásuk előtt.

"Hiszen gyerek még lehet,de az életed párját,akit szeretsz,csak egyszer találod meg."

Nyomi kérdés, ja.

Egy válsághelyzetben a férjed/párod már felnőtt ember, és megáll a lábán.. A gyermeked meg rád van utalva, rád szorul, te felelsz érte.

Az lehet, de a gyereked tuti nem csal meg...

Én is a gyerekemet választanám.

Amúgy van gyereke d? Mert kérdés alapján nem hinném.

Hát, nehezen képzelek el olyan helyzetet, hogy választani kelljen köztük.

De a gyermekemet választanám. Ha velük történne valami, abba belehalnék.

Ha teszemazt a férjem engem mentene meg egy égő kocsironcsból és bármelyik gyermekem meghalna, azt sosem bocsájtanám meg.

Mondjuk az nyilván más helyzet, ha mondjuk szülési komplikációnál dönteni kell. Akkor nincs még annyi kontakt, közös élmény, kialakult kötődés.

De ha ugyanezt egy pár hónapos babával, vagy egy pár éves gyerekkel gondoljuk végig...

Racionálisan nézve is a gyerekeimet húznám ki az égő roncsból, mivel a férjemet meg se bírnám mozdítani. Viszont egy négyéves és egy öt hónapos kislányt egyszerre elcipelek.

Mondd, hogy nincs gyereked! Ha lenne, éreznéd azt, amit az anyák éreznek. A feltélel nélküli szeretetét, hogy az életedet odaadnád érte, aki kicsiként tőled függ és ellenben a férjeddel, mindig részben veled marad - amit a férjnél nem biztos, hogy elmondhatsz.

Imádom a páromat, aki a kislányom Apja, de a gyerek más.

Hiszen gyerek még lehet,de az életed párját,akit szeretsz,csak egyszer találod meg

IGen így van, a szülőszobán komplikáció esetén ez természetes, és nem is kérdéses.

De minden szülő számára első a gyerek (megvetés a kivételnek). Nem csak akkor, amikor a gyerek és a házastárs, hanem akkor is, amikor a gyerek és saját maga közt kell dönteni.

Szerintem nem lehet ilyen kérdésekben sorrendet állítani, hogy a gyerekedet, a férjedet/feleségedet, anyádat, apádat, testvéredet választanád-e, főleg ha mindegyiküket szeretjük.

Meg aztán gondolj bele a sok rossz házasságba, ahol csak megszokásból vannak együtt, vagy még rosszabb. Vagy együtt sem maradnak. Ilyen esetekben meg egyértelmű, hogy nem ők a legfontosabbak egymásnak.

Másfelől viszont a legtöbb esetben nem sok lehetőség van a választásra, mert a gyerekek kirepülnek, elköltöznek, a mai világban már nem ritka, sőt egyre sűrűbb az olyan eset, hogy külföldre és aki velünk marad a végén az (általában) a férjünk, feleségünk.

Egyébként normális esetben szerintem sem a gyerekéről, sem a férjéről nem úgy gondolkozik az ember, hogy majd lesz másik.