Szülő köteles legalább lelkiekben támogatni a gyerekét amíg él? És a szobáját fenntartani?

Szobát fenn tartani nem úgy értem, ha 4 szobás lakás van akkor azt megtartai. Hanem ha el is költöznek a szüleim akkor akármilyen kis szobát, még ha fűtetlen is, egy ággyal. Habármi történik, leég a ház vagy sorolhatám. Azt, hogy "fogyatékosszerű" úgy értem, hogy én ilyen hülyén gondolkodom. Én nem akartam megszületni, az, hogy x hónapig voltam a hasában és zabáltam, akkor még nem is tudtam magamról, hogy mi vagy ki vagyok stb. Kérdés azért fogalmazódott meg bennem, mert hiába akarok nem tudok egyről a kettőre jutni, elkerültem messzire, nincs rokonom aki beprotezsáljon valahova vagy beajánljon. Most szerencsém van evvel a melóhellyel ahol vagyok, fogalmam sincs mi van, csak úgy besétáltam, megkérdeztem, felvettek. Minimálbér, de éhen nem halok, bérelek egy kis szobát, lakásbérlésre nem futná. Érettségire járok, utána tanfolyamot szeretnék, ami keresett is valamellyest, keressek is vele annyit, hogy végre lakás albira is fussa. De olyan lassan tellik az idő, olyan fárasztó, párom nincs, nincsen senkim. Itt jön ugye a kérdéem. Azért született meg, mert a szüleim csak évente 3x hívnak (szüli/névnap, karácsony), amúgy le se retyetye. Messze kerültem otthonról, mert a párommal interneten ismerkedtem meg, én költözte ide, mert nem volt ott munka se neki se nekem. Csak aztán szakítottam vele 8 és fél év után, mert...hosszú. És nekem kellett menni.

Szóval csak ezért írtam a kérdés és ez az én bajom, és olyan nehéz. Kutya füle nem akarja ezt az életet élni, és nagyon rossz így. Pasit meg nem akarok, mert most még nem. Bocsánat, de le kellett ezt írnom.

Gépelési hibákért bocsi, de néhány gomb nem működik helyesen. Köszi ha elolvastátok.