Mihez kezdjek? Hogyan tudnék anyumnak lelkiekben segíteni?
20/F vagyok.
Távolra járok egyetemre, így 2hetente tudok hazajönni, most itthon vagyok jelenleg, mert szünet van.
A történet röviden az, hogy a mamám (anyum apja) irdatlan makacs volt, aminek most meglett az ára. Gyógyíthatatlan, teljesen leépülve fekszik a kórházban, beszélni is alig tud, mozogni is. Anyum napi 3-szor megy be hozzá. Papám nagyon öreg már.
Tudom, meg mondták is, hogy anyum nagyon ki van készülve idegileg, neki kell minden terhet cipelni, számlák, tartozások, plusz munka, akkor az ő munkája, akkor papámat ellátni ebéddel, stb. Persze amit tudok, abban itthon segítek.
Viszont itt jön a képbe a probléma: anyum hiába tagadja le, de sajnos ugyanolyan makacs, mint a mamám. Ez alatt azt értem, hogy hiába próbálok vele beszélni erről, hiába szeretném ha kibeszélné a problémáit nekem, hogy lelkileg mégis könnyebb legyen, nem. Szerinte ezen nincs mit kibeszélni, meg nincs semmi gond, meg hogy ez van el kell fogadni, pont.
Tudom, hogy nem így van. Tudom, hogy magában őrlődik, látszik is rajt néha, és amikor nekem mosolyog, vagy jó kedve van, képtelen vagyok eldönteni, hogy most azért, mert kicsit nem gondol a problémákra, vagy azért, mert nekem azt akarja mutatni, hogy nincs gond.
Van egy testvérem, meg anyumnak van egy barátja. Velük nem tudom, hogy mennyit beszél erről.
Mihez kezdjek? Vagy ne folyjak bele, mert ez egyértelmű jel arra, hogy anyum nem szeretné, hogy én is aggódjak ezek miatt? Mit javasoltok?
Egyszerűen néha nem tudok már mit mondani, mert ha segítek, akkor az baj, mert minek csinálom a fezsültséget meg hozom fel ezeket még én is, ha nem segítek akkor meg olyan számomra, mintha nem is érdekelne az egész.
Mit tanácsoltok?
*mamám: anyum ANYJA
bocsánat elírtam, másra gondoltam közben.
Papám amúgy már 92 éves, így nemigen tud segíteni.
válasza:
válasza:Szerintem ha nem szeretne róla beszélni, és zavarja ha felhozod a témát, akkor ne beszélj róla neki. Azt biztos mondtad már neki hogy számíthat rád, szeretnél segíteni.
Valószínű ezt tanulta meg gyerekkorában, hogy a problémákról nem illik beszélni, nehezen fog megnyílni így bárkinek is. Talán a barátjával megbeszéli ezeket a dolgokat, téged és a testvéredet pedig direkt nem akar terhelni ezekkel, hogy ne aggódjatok miatta. Szerintem kérdezd meg a barátjától, gondolom ő is látja hogy nincs minden rendben.
Anyum is ilyen típus, hogy nem mondja ha baj van (de én látom rajta). Amikor úgy van időm átmegyek hozzájuk, bevásárolok,elmosogatok, kitakarítok, vagy viszek át kaját, kimosok stb, legalább ezzel ne kelljen foglalkoznia munka után. ( Igaz már régen nem velük élek, de egy városban lakunk)
Ilyenekben ha jól értettem te is segítesz mikor otthon vagy.
Esetleg ha van más rokonotok is, aki ráérne néha bemenni a kórházba az sokat segítene. Tudom hogy milyen az mikor egy leépült idős emberrel kell törődni, ezt nem tudja mindenki elvállalni. Sajnos a legtöbb helyen a nővérek is kevesen vannak, másokat is el kell látniuk, stb.
Ha anyagilag kivitelezhető lenne, akkor akár gondozót is fogadhatnátok, bár ezt kevesen engedhetik meg maguknak.
Esetleg ha tudsz valami diákmunkát/munkát keresni (nyilván nem minden szaknál tudsz dolgozni az egyetem mellett), akkor a te kiadásaidat részben tudnád fedezni.
Más ötletem nincs, jobbulást kívánok a családodnak.
válasza:Necces téma...
Én is nemrég veszítettem el apukámat, anyukám is nagyon beteg, sokáig ilyen helyzetben voltam...
Idegileg felőrölt, de sose hagytam volna, hogy ez a lányomra kivetítődjön!
Nekem a legnagyobb segítség az volt, hogy a családom erre az időszakra átvette tőlem a házimunka terheit, és megértőek voltak, amiért soha nem voltam otthon szinte.
Illetve a testvéreim, és a férjem voltak azok, akiknek kisírhattam magam - szó szerint. Nélkülük belebolondultam volna...
Anyukádnak most a barátja lehet a legnagyobb támasz, nem Te...
Ugyanis előtted nem fog gyengének mutatkozni, tartani fogja magát, és az csak nehezíti.
Én is azt javaslom, amennyire tudod, a gyakorlati részét könnyítsd meg neki. És rólad csak tudja azt, hogy mellette vagy. :)
Azt elfelejtettem írni, hogy tesómmal azért szokott erről beszélni, és sokkal nyíltabban kezeli a témát.... tesóm 25 éves.
Csak velem ilyen.
Meg a barátjával (mindig hallom) a konyhán kártyáznak, meg anyum sokszor nevetgél meg bosszankodik hogy nem ő nyer, meg nevet.
AKkor ezek szerint a barátjának adja ki a terhet?
Egyébként azt viszont nem tudom h anyumnak a barátja az a "párja"-e vagy csak sima barát, de minden nap jön anyumhoz, velem is néha beszél, meg mindennap telefonon beszélnek.
Tesómmal vmiért nyíltabb.
válasza:Lehet hogy azért nyíltabb tesóddal, mert ő az idősebb, úgy érzi téged nem akar ezzel külön terhelni. Nálunk is ez volt a helyzet, anyum nekem sírta el a bajait, 4 évvel fiatalabb tesóm csak rajtam keresztül tudott a dolgokról.
De feltétlen kérdezd meg a barátját is (mindegy az hogy csak barát, vagy több attól) hogy szerinte miben tudnál még segíteni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!