Mihez kezdjek? Hogyan tudnék anyumnak lelkiekben segíteni?
20/F vagyok.
Távolra járok egyetemre, így 2hetente tudok hazajönni, most itthon vagyok jelenleg, mert szünet van.
A történet röviden az, hogy a mamám (anyum apja) irdatlan makacs volt, aminek most meglett az ára. Gyógyíthatatlan, teljesen leépülve fekszik a kórházban, beszélni is alig tud, mozogni is. Anyum napi 3-szor megy be hozzá. Papám nagyon öreg már.
Tudom, meg mondták is, hogy anyum nagyon ki van készülve idegileg, neki kell minden terhet cipelni, számlák, tartozások, plusz munka, akkor az ő munkája, akkor papámat ellátni ebéddel, stb. Persze amit tudok, abban itthon segítek.
Viszont itt jön a képbe a probléma: anyum hiába tagadja le, de sajnos ugyanolyan makacs, mint a mamám. Ez alatt azt értem, hogy hiába próbálok vele beszélni erről, hiába szeretném ha kibeszélné a problémáit nekem, hogy lelkileg mégis könnyebb legyen, nem. Szerinte ezen nincs mit kibeszélni, meg nincs semmi gond, meg hogy ez van el kell fogadni, pont.
Tudom, hogy nem így van. Tudom, hogy magában őrlődik, látszik is rajt néha, és amikor nekem mosolyog, vagy jó kedve van, képtelen vagyok eldönteni, hogy most azért, mert kicsit nem gondol a problémákra, vagy azért, mert nekem azt akarja mutatni, hogy nincs gond.
Van egy testvérem, meg anyumnak van egy barátja. Velük nem tudom, hogy mennyit beszél erről.
Mihez kezdjek? Vagy ne folyjak bele, mert ez egyértelmű jel arra, hogy anyum nem szeretné, hogy én is aggódjak ezek miatt? Mit javasoltok?
Egyszerűen néha nem tudok már mit mondani, mert ha segítek, akkor az baj, mert minek csinálom a fezsültséget meg hozom fel ezeket még én is, ha nem segítek akkor meg olyan számomra, mintha nem is érdekelne az egész.
Mit tanácsoltok?
válasza:Szerintem nem gond, ha nem beszélgetsz vele sokat.
Ha nem tudsz vele négyszemközt beszélni, akkor írd meg neki facen, hogy aggódsz édesanyádért. Lehet neki is jól esne, hogy tőle kérsz tanácsot. Talán ha együtt összefogtok, tesódat is beszervezitek, akkor komolyabban is tudtok segíteni.
válasza:Sehogyan sem, mivel ő maga nem akarja, hogy segíts neki. Normális szülő nem tesz semmit a gyereke vállára a maga bajaiból - pláne nem, ha az már felnőtt.
Neked nem is az a dolgod 20 éves egyetemistaként, hogy hazarohangássz anyukához, hanem az, hogy tanulj és a saját önálló életed megteremtésén fáradozz. Különben addig páytolgatod anyukát - aki nem akarja a pátyolgatást, de még a segítséget sem! -, hogy közben elúszik a saját életed és a fiatalságod.
Anyád felnőtt ember. Ha gondja van, és nem bírja a sok gondot, van szája, kérjen segítséget. Van szaksegítség is, csak fel kell keresni. Ha viszont olyan "irdatlan makacs" (értsd: fafejű), hogy inkább összeszakad, akkor sem kér segítséget, akkor neked - bérmenyire is fáj nekd és bármennyire is hangozzék keményen - semmi gondod vele.
Soha nem lehet segíteni azon, aki maga nem akarja.
Az lehet, hogy nem akar terhelni, de én nem bírnám végignézni, ahogy idegileg összeomlik. Mégis csak az anyám, és én szeretem.
Szerintem a barátja nem sima barát, hanem a párja, fogalmam sincs, nekem letagadta, de az is csak tipp, hogy neki sírja el a problémáit. Hallottam már, hogy kint voltak, és anyum sírt, szóval ebből következtettem csak. A barátja majdnem mindennap jön hozzá. Ez jelent valamit, nem?
Egyébként én azt hallottam vissza az egyik barátnőjétől (akivel néha beszél), hogy azt mondta anyum, hogy szerinte én ezt könnyebben viselem, mert 2 hetente járok csak haza, meg kicsit zárkózott vagyok, stb.
Tudom, hogy néha fafejű, de nem akarom, hogy olyan legyen, mint a mamám. De érdekes, hogy a barátjával meg sokszor nevetgélnek.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!