Szülő köteles legalább lelkiekben támogatni a gyerekét amíg él? És a szobáját fenntartani?

Maximum erkölcsi kötelessége, írott szabály erre nincsen.

De azt te sem várhatod el, hogy mondjuk csak azért, mert te ragaszkodsz a szobácskádhoz a szüleid ne adják el a nekik már túl nagy és túl nehezen fenntartható házukat és cseréljék kisebbre...

Hivatalosan 18 éves korig - azaz a nagykorúság éléréséig lehet a szülőkön számon kérni bármit: testi és lelki ellátás, megfelelő körülmények (meglepődnél, mennyivel lejjebb van a határ, mint a tied), stb.

18 fölött elvben senkinek nem kötelessége semmi. Nyilván normális esetben jó kapcsolatban maradnak a szülők és kölcsönösen (nem egyoldalúan, hiszen innentől már felnőtt emberekről van szó, hanem KÖLCSÖNÖSEN) támogatják egymást lelkileg, olykor anyagilag is.

A gyerek szobáját senki nem köteles fenntartani, amikor már felnőtt. Nálunk pl. már mindketten (idősebb tesóm van) elköltöztünk, de szerencsére Anyu meg tudta tartani a régi lakást. Idén viszont átalakítjuk, hogy neki legyen kényelmesebb, az én szobámat is felújítjuk neki, de ha hazamegyek, megoldható, hogy ott aludjak, csak épp nem áll érintetlenül heti 6 napig, hanem ő használja értelmesen. Szóval így kb. megszűnik a szobám, de ez egyáltalán nem zavar. Tesómét megtartjuk, mert ő külföldön van, és ha hazajön, akkor hosszabb időre érkezik, szüksége van rá, mert itthon még nincs saját lakása, ahova hazamehet.

Nem köteles. Persze normális családban támogatják egymást oda-vissza. Szobáját élete végéig fenntartani? Na ez túlzás. Persze ha van rá lehetőség, miért ne. De ez sem kötelesség.

Viszont ha valami bajod van, akkor nyilván egy normális családban nem hagynak magadra.

De ezt nem elvárni, kikövetelni kell.