Szülő köteles legalább lelkiekben támogatni a gyerekét amíg él? És a szobáját fenntartani?

Nem nem kötelesek.

Mit jelent az hogy fogyatékosszerű?-mert egy fogyatékos ilyet magáról nem mond, egy ép ember meg ha ilyet mond magáról, akkor ott komoly baj van.

"Én ilyen fogyatékosszerű vagyok"

Bakker de jot röhögtem ezen :-DDDDDDD

Azt gondolom, hogy amíg ő nem panaszkodik, addig érdemes elgondolkodni azon, hogy nekünk van-e jogunk hozzá:

https://www.youtube.com/watch?v=HFmQTT87nmc

"Fogyatékosszerű"? Akármibe lefogadom, hogy több esélyed van a normális életre, mint a legtöbb embernek, csak nem szeded össze magad, mert könnyebb anyádék nyakára terhelni a felelősséget, mint összeszedni magad és irányítani a saját életed.

Nem köteles. Persze szép dolog. De ehhez szerencse is kell, olyan szülőkhöz születni.

A szobád fenntartását nem értem. A nagyszüleidnek meg a szüleid szobáját kellene fenntartani? Nálunk például két szoba jutott a gyerekekre, én voltam a legidősebb. Kaptam külön szobát, a testvéreim pedig együtt laktak. Amikor elköltöztem, a húgom rögtön átköltözött a szobámba. Szerintem ez normális, igénye volt rá. Elég nagy butaság lett volna, ha ketten egy szobában maradnak, amikor a másik meg ott áll üresen... sőt továbbmegyek, azóta felnőttünk. A házban a szobák nem egyforma méretűek, nem az egyikben dupla ágy van (egy időben ez funkcionált szülői hálóként), a másikban két külön ágy, a harmadikban mindkettő. Ha hazamegyünk, gyakran jön valamelyikünk vagy akár mindkettőnk barátja, és olyankor gyakran jön a nagybátyám is, hogy lásson minket. Mindig az aktuális felállástól függően osztjuk be, hogy ki hol aludjon..