Gáz, ha kijavítom az apám írását, mert nem tud helyesen írni?

Én is kijavítom apukámat meg néha anyukámat is. A különbség annyi, hogy apukám megérti, hogy csak neki akarok jót, és nem akarom, hogy tanulatlan tuskónak nézzék, ellenben anyukámmal,aki általában megsértődik ha kijavítom, és közli, hogy ezt a nyolcvanas években még nem így tanulták. Akkor általában rá hagyom a dolgot, hátha magában elismeri, hogy tényleg hibázott.

Természetesen én sem írok hibátlanul, de nagyon sokat fejlesztettem a helyesírásom az évek során, úgyhogy általában örülök, ha kijavítanak, így tudom mire ügyeljek jobban.

(mondjuk volt már olyan, hogy egy kissé gyengébb helyesírású lány javított ki egy amúgy intelligens lányt, természetesen rosszra, miután szóltam a lánynak, hogy az eredeti volt helyesen írva, még a kissé butácska volt vérig sértve.. 😃 )

"olyan hibákat ejt,szinte fáj olvasni amiket kiír (az üzeneteiben is rémesen ír)"

Azért te sem panaszkodhatsz :)

a tizenkettes is mindig elb*ssza,de épp okoskodós kedvében van:)

amúgy meg minek kijavítani?az a lényeg,hogy megértsd a másikat....nem???

# 6 Kedves 6-os. A válaszom a kérdezőnek szólt , és bízom abban hogy ő megértette, hogy valójában miről szólt a válaszom.

Az „érvelésedet” nem tudom elfogadni .

Amikor a kérdést (a kiegészítéssel) olvastam, akkor nem csak egy kifejezést , ragadtam ki ,hanem kompletten néztem az egészet. Még csak nem is kezdtem szó szerint elemezgetni a kérdést, hanem ahogy elolvastam egyből az az érzésem volt, hogy a kérdezőnek valóban problémát okozhat „fáj neki” valami e témában.

Amúgy ha elkezdem elemezgetni , boncolgatni a kérdést ,…. olyan kifejezéseket használ a kérdező, mint

„kijavítom az apám írását” , „nem tud helyesen írni”, „hibákat ejt”, „szinte fáj olvasni amiket kiír” , „rémesen ír”,

ami még inkább megerősít abban , hogy valóban problémát okoz,( „fáj neki”) valami.

A legtöbb írásnak ,( kérdésnek vagy válasznak) van egyfajta érzelmi töltete. Gyakran ,öntudatlanul is olyan kifejezéseket használunk amiből elég jól lehet érzékelni a kérdező pillanatnyi hozzáállását „érzelmi állapotát”.

Tény hogy van aki jobban érzékeli a szavak mögötti „érzelmi töltetet” , és van aki kevésbé.

Azt írod, hogy „ Arról nem is beszélve, hogy ez nem jelentéktelen dolog. Bárhol lenézik az olyan embert, aki hibáktól hemzsegő irományokat ad le/küld el.”

Látod ennek a mondatnak is megvan az „érzelmi töltete”. Érződik belőle, hogy az írójának nagyon fontos hogy megfeleljen azoknak az embereknek akiknek bizonyos „irományokat ad le /küld el.” Mert egyébként lenéznék.

Amúgy melyik lenézendőbb,ha valaki” helyesírási hibákat vét” , vagy az amikor ezeket a „hibázó” embereket gyakran durva módon sértegetik, lehülyézik, ostobának tartják,lenézik.

Ezekhez a durva romboló, mérgező , rosszindulatú,( vagy csak felelőtlen , átgondolatlan, )ítélkezésekhez képest , a helyesírási „vétség” számomra valóban jelentéktelen dolog.

Kissé elgondolkodtató számomra amikor egy „helyesírási szabályt” szinte istenítünk, miközben magát az embert aki esetleg többször vét a helyesírás szabályainak , durva bántó sértő módon meg ítélünk megalázunk, lenézünk.

Eleve hogy lehet ezt a két „vétséget” összehasonlítani, hogy lehet egy lapon említeni.

Számomra ez elképesztő!

Tisztában vagyok azzal, hogy egy hibáktól hemzsegő hivatalos levelet többnyire nem vesznek komolyan a hivatalnokok. Lenézik az íróját.Én magam is azt mondom, hogy

Utolsó!

Rosszul tudod.

Mindkét változat létezik és anyakönyvezhető:

[link]