Szülők, kiknek 20-onéves gyerekük van: miért mondogatjátok folyton, hogy "kislányom/kisfiam, menjél már férjez/nősülj már meg, unokáznánk már. "? (23/N)

Ezt csak úgy mondják, de ha bejelented hogy férjhez mész a nyáron lefagynak. Ha azt mondod hogy úgy érzed hiába védekeztetek, lehet hogy terhes vagy...megijednek és a lehetséges megoldásokon gondolkoznak. Nem szaladnak végig fülig érő szájjal a házon hogy unokájuk lesz.

Azért azt is megfigyeltem hogy inkább a szingli gyereküknek mondogatják ezt, mert tudják hogy ott úgy sem azt a választ kapják hogy:" Ok Anyu! Beszélek a barátommal és nekikezdünk a gyerekgyártásnak, ti pedig nézzétek meg mennyi pénzt tudtok a lagzira adni!"

Én 22 éves vagyok, és nemrég költöztem össze a párommal.

Bár nem vagyunk házasok, de amolyan feleség típus vagyok már most, mert ellátom a háztartást és szorgalmas vagyok, teljesen felnőttnek érzem magam.

Engem nem hajtottak efelé, inkább tiltani akartak a költözéstől is, de nem sikerült nekik.

Én közöltem egyszer anyuval, hogy kiábrándultam a női nemből, meleg meg nem vagyok, hogy pasival jöjjek össze, így se unoka, se felségre ne számítson részemről. Ennek már lassan 7 éve volt, azóta 1x se hozta fel az unoka témát, se a párkapcsolatot.

Hozzátenném, hogy előtte is meg utána is jó a viszony a szülőkkel!

26F

Valószínűleg azért, mert mikor ők ennyi idősek voltak, az volt a természetes, hogy már férjhez mentek és jött a gyerek. Ők még abban a világban nőttek fel, mikor mindez kivitelezhető volt és nem látják, vagy nem akarják látni, hogy a mai világban már mindez kitolódik.

Természetellenesnek érzik, hogy a mai fiataloknak nem az az életcélja, hogy minél hamarabb családot alapítani.

Nálam az volt a vicces, hogy 2 évvel ezelőtt véget ért egy 5 éves kapcsolatom. Anyum kb. bepánikolt és olyan szinten elkezdte mondogatni az unoka témát, hogy az már zavaró volt. Meg folyton kérdezgette, hogy van-e már barátom. Akkor egyszer megelégeltem és mondtam neki, hogy ha majd aktuális lesz akár a gyerek, akár a párkapcsolat téma akkor neki fogom először elmondani de addig hagyjon békén ezzel, mert rosszul esik.

Pláne, hogy akkor még csak 22 voltam, nem tudom hova aggódott annyira. Mintha máris leírtam volna magamat, mehetek valami nyugdíjas otthonba, mert számomra ennyi volt. Ezeket nyilván nem mondta, de valami hasonló aggodalmi szintre tört fel hirtelen.

Az egésznek az oka egyébként, hogy a nővérem 32 évesen még mindig egyedül van és anya fél, hogy én is erre a "sorsra" jutok.