7 éves lányom azt mondta az előbb, hogy rohadjak meg. Hogyan kezeljem? Nem szokott így beszélni.

Nem ordítani kell, hanem nagyon-nagyon komolyan és hideg fejjel azt mondani, hogy "ez a mi családunkban nem szokás: én sem beszélek veled így, és nem tűröm azt, hogy te így beszéljél velem, vagy bárkivel."

És megbüntetni, ami szerintem TV-től eltiltás kéne, hogy legyen, tekintettel arra, hogy a TV miatt gurult be ennyire. Én ezt mondanám: "Szemmel láthatóan nagyon rossz hatással van rád a sok TV nézés, úgyhogy most egy időre (egy hétre, két hétre... tetszőleges) elköszönhetsz tőle. Az így felszabadult idődben pedig gondolkodhatsz, hogy vajon milyen érzés az a másiknak, ha így viselkedsz."

Ja, és azt én legalábbis nem tartom jó ötletnek, ha egy 7 évest elkezdünk riogatni azzal, hogy "megbeszéljük, pontosan mit jelent, amit kívánt". Nem kívánta, soha. Dühös és dühöngött. A büntetés erre jár.

Szó nincs arról, hogy ténylegesen ezt kívánta volna.

Beszélgess vele.

Kérdezd meg, hogy mit érzett amikor mondta és mit szeretett volna evvel megoldani. Érezze, hogy akkor is figyelsz rá ha szépen beszélsz. Hihető, hogy most ő akart még színes éneklő, lovacskákat nézni. De van egy testvére. Úgy kommunikáljon amivel eléri a célját.

Mákod van, hogy ezt nem az oviban szedte össze.

Gyerekeim szókincsüket, viselkedésüket is próbálták az ott látottakkal bővíteni.

Hát én megkérdezném tőle, hogy hol hallotta ezt a kifejezést, és elmagyaráztatnám vele, hogy mégis miért mondta.

Ha nem szoktatok előtte így beszélni, akkor lehet nem is érti igazán, hogy mit mondott. Ha így van, akkor elmagyaráznám neki, hogy mennyire csúnya kifejezés, és ilyet nem mondunk senkinek, mert azzal megbántjuk, de főleg nem olyannak akit szeretünk. És megígértetném vele, hogy nem fogja használni.

Ha tudja a jelentést, és "komolyan gondolta" akkor minimum bocsánatkérés, és az előző elbeszélgetés egy kicsit erélyesebb stílusban. (de akkor sem ordibálva)

Ilyen idos voltam, mikor lehulyeztem anyamat . Lekevert egy pofont, utana addig nem is szolt hozzam meg nem kertem bocsanatot. Azota se beszelek vele tiszteletlenul.

Persze nem feltetlenul ezt tartom a helyes megoldasnak, de a mai napig ketszer is meggondolom, hogy mit vagok olykor a fejehez egy nezet elteres kozben. Es nem a felelem miatt, mert pofont azota sem kaptam tole.

Beszelgess vele el, hogy mik a hatarok. Te se beszelsz igy vele, O se tegye ezt .

Nemrég volt róla szó (unokatesóméknak most 4-2 évesek a gyerekei) hogy mi volt a csúnya beszéddel amikor én és testvérem voltunk kicsik. Anya mesélte hogy amikor valamelyikönktől meghallott valamit, akkor higgadtan elmagyarázta hogy ez nem szép nem helyes stb. Elvileg én annyira fogékony voltam rá hogy utána én szóltam rá másokra ha csúnyán beszéltek :D Egyébként azóta se mondok semmi durvát a basszuson meg a fenébe-n kívül. Kivéve az idegességi szintem utolsó előtti fokán.

Bár nincs benne tapasztalatom de szerintem a gyerekben jobb lelkiismeret furdalást kelteni egy ilyen helyzetben mint dühöt