Hogy kezeljem a helyzetet?
A családommal és a munkahelyemmel van a gond. Diplomás fiatal vagyok, egyelőre a szüleimmel élek. A párom jól keres, úgy volt, hogy én is hozzájuk megyek dolgozni (fizikai munka, de sokkal jobban fizet), de sajnos a főnökének nem vagyok szimpatikus, ezért mindig "elsumákolja" a dolgot. Hónapokat várva, többtíz helyről elutasítva úgy döntöttem, megpróbálok az amúgy utált szakmámban elhelyezkedni (már az egyetemet is csak azért végeztem el, mert anyámék lelki terrorban tartottak és nem mertem miattuk otthagyni). Fel is vettek az első helyre (milyen érdekes, betanított munkásnak előtte hónapokig nem kellettem?!), de már most, pár nap után rühellem azt a helyet. Nem akarok ott dolgozni, nem szeretem az irodai munkát, az alacsony fizetést, és azt, hogy olyan a hangukat az irodában, mintha temetőben lennék. A munkatársaim ridegek velem, nem segítenek, sorolhatnám. Kb. már minden nap sírok az egész miatt, mert anyám meg nem engedi, hogy otthagyjam. A párommal teljesen máshogy dolgozunk, van, hogy napokig nem látom, és ez is kikészít. Mindenki azt hajtogatja nekem, hogy nyeljem le ezt a békát és viseljem el, és örüljek, hogy irodában dolgozhatok a szakmámban (""ücsöröghetek""), nem segédmunkásként, de én nem tudom, meddig mehet ez így. Anyám sakkban tart és nem érdekli, én hogy érzem magam, állandóan csak azt magyarázza, hogy jobb minél kevesebbet együtt lennünk a párommal, mert az a hosszú kapcsolat titka (csak nem számomra) meg hasonlók. Úgy nem merem otthagyni ezt a helyet, hogy nincs más munkalehetőség, de az eddigiekből ítélve (vidék, képzelhetitek, mennyi lehetőség van) nem fogom sokáig bírni, de anyám terrorizálása miatt még tűrök. Már ott tartok, hogy megvetem anyámat, amiért olyan munkába kényszerített, amit előre tudtam, hogy nem fogok szeretni. Inkább végzek segédmunkát (diákként többször volt benne részem), onnan legalább nem sírva jövök haza. Egyébként a pláne, hogy a párom annyit keres, amiből még egy család is megélhetne, így annyira nem kötelező nekem dolgoznom, ő nem kötelezett semmire. Csak anyámék nyomására mentem bele ebbe az egészbe, és már bánom az egészet, inkább keresgélnék még más munkát (bár valószínűleg a maradék kevés időmben folytatni fogom).
A kérdésem az, hogy hogy szereljem le anyámat? Hogy értessem meg vele, hogy tanítsam meg neki, hogy nem irányíthat és ott fogok dolgozni és akkor fogok, ahol és amikor nekem tetszik? Anyósék amúgy ugyanez a szisztéma, velük sem lehet ezt felfogatni, hogy nem fogom magam és a kapcsolatom tönkretenni egy olyan munkáért, amit utálok.
válasza:1. Elöször költözz el a szülöktöl, amíg náluk élsz, addig mindenbe bele fognak szólni.
2. A "párod" munkahelyére ne akarj menni, a közös munkahely a lehetö legrosszabb dolog, ami csak lehet, addig is, amíg együtt vagytok, meg akkor is, ha szétmentek.
3. A jelenlegi munkád (nem írtad, mi az, de érdekes lenne tudni) csináld addig, amíg lehet, és közben keress mást, ha van másik hely, akkor léphetsz.
4. A segédmunkára természetesen nem vesznek fel hamar, mert rengeteg jelentkezö van, a diplomás álláshoz meg azért némi tudás is kell - ezért sikerült azt szerezned.
5. A helyedben semmiképpen nem mennék segédmunkára, mert életed végéig ottragadsz, ´igénytelen környezetben kell leélned az életedet, legalább is addig, amíg ki nem rúg a fönök.
válasza:"Inkább végzek segédmunkát (diákként többször volt benne részem), onnan legalább nem sírva jövök haza. "
Ha EZ a tapasztalatod eddig, akkor marha nagy szerencséd volt, mert a legtöbb helyen igencsak durván állnak a dolgozókhoz, és böven lenne alkalmad sírva hazamenni, vagy akár ott is a fél napot bögéssel tölteni.
válasza:1,Azért mert a munkát nem szereted,még a kollégákkal ápolhatsz kicsit jobb viszonyt.Nem hiszem hogy mindenki rideg zombi,csak van olyan aki felé ha egy kicsit is nyitsz,kérd a segítségüket,ne legyél elutasító te se.
Ami a fizetést illeti,pályakezdő vagy,őket nem szokták elhavazni a fizetéssel.(Nem tudom mi a szakmád,de még egy villanykaron végzett friss diplomás mérnök is a "mérnöki szféra"átlagához képest kevesebbet kap,mert kezdő)
2.Utálod a munkát,szakot.
Nem tudom milyen lehetőségeid vannak,de szerintem próbálj meg kitanulni valami OKJ-t vagy más egyetem/főiskola kínálatából válassz egy másik olyan szakot ami valóban érdekel.
3.Ezeket csak úgy tudod megtenni,ha édesanyádat kevésbé engeded eluralkodni magadon.Nem tudom hogy egész pontosan hány éves vagy,de biztosan elég idős ahhoz,hogy önállóan dönts affelől,mihez,mivel,mit szeretnél kezdeni a saját kis életedben,és édesanyádnak ilyen szinten szerintem nincs beleszólása ebbe.Ülj le és mondd el neki mindazt amit ide leírtál,és azt is hogy ez téged nagyon zavar és bánt.
Ami a párkapcsolatodat illeti,az butaság hogy a távolság a titok nyitja,ezt se hagyd semmiképpen hogy irányítsa.TE ÉLETEDRŐL VAN SZÓ!
válasza:*kicsit is nyitsz,meglágyul.
Bocsi ez kimaradt.
Próbálok nyitni, de elég nehéz, mivel van 1-2 agresszor az irodában, és megvallom, tartok tőlük, mert néha úgy néznek rám, mint akik szívesen belémdöfnék a bökőt...
A párommal pedig már dolgoztunk együtt és tökéletesen működött. Ezerszer jobb volt, mint így, hogy van, hogy 3 napig 1x10 percre tudunk beszélni telefonon, akkor is kishíján elsírom magam. Anyámra meg már ránézni sem bírok, annyira haragszom rá, amiért állandóan sakkban tart. El akartam költözni, de nem bírtam, életképtelennek érzem magam (és állítólag az is vagyok, amiért nem bírok megmaradni a munkahelyemen). Minden rosszat, ami a munkában ér, kimagyaráz valahogy és mindig a képembe vágja, hogy örüljek, hogy csak egy irodában kell ücsörögnöm. Nem fogja fel, hogy én nem ezt akarom és nem biztos, hogy kibírom addig, míg találok mást.
válasza:Honnan tudod hogy életképtelen vagy,míg nem próbáltad?Csak azért hiszed azt mert évek óta mondogatják neked.
Tessék a pároddal is beszélni,nem szeretnétek összeköltözni?
Jelen esetben csak jobb lenne.
MInden munkahelyen van olyan hogy 1-2 morcos figura,de azokhoz közelíts akik szerinted barátságosabbak.
A "nehézlegénységgel" pedig pusztán légy udvarias,hellósziaszevasz és ennyi.
válasza: válasza:Elképzeltelek két állásinterjún :
1. Diplomás vagyok, segédmunkát keresek.
Miért?
---
2. Friss diplomás vagyok, két hónapot dolgoztam a szakmámban, most munkanélküli vagyok. Szeretném ezt az állást.
Miért?
---
Na, a két kérdésre nem tudok jó választ: ide nem való az anyukára panaszkodás, és a messze lakó párod emlegetése sem.
Szorgosnak, dolgosnak, igyekvőnek, kitartónak kell lássanak. Mitől fognak? Ha maradsz a fenekeden, megtanulsz alkalmazkodni a munkatársakhoz, hiszen te vagy az új. Beletanulsz a szakmádba, még ha igazából nem is ez az álommelód.
Aztán két-három év tapasztalattal majd keresel megfelelőbbet, vagy azalatt kitanulod, ami igazán érdekel.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!