Hogyan kezeljem megfelelően ezt a helyzetet?

Nagyon hosszú lenne leírni, hogy részletes leírást adjak a problémámról... Sajnos anyukámmal nagyon megromlott az utóbbi években a kapcsolatom (30 éves vagyok, külön háztartásban élünk férjemmel van már egy gyermekünk).

A házasságom után (miután elköltöztünk, 2 hónapig laktunk náluk, az én fizetésem teljesen odaadtuk a háztartáspénzbe) ezek az ellentétek nagyon erősen kijöttek aminek sokszor nagy veszekedés lett a vége (ezeknél apukám dolgozott, nem volt fültanuja egy veszekedésnek sem) majd kapcsolat megszakítás. Ezt eleinte nagyon nehezen viseltem, mert teljes igazságtalanságnak éltem meg, hogy a szüleim nem kiváncsiak rám és ilyen könnyen ki tudják ezt nyilvánitani, miközben nem sértegettem, bántottam aláztam meg senkit csak elmondtam a véleményem. Férjem mindenben támogatott, így végül én mentem át bocsánatot kérni, hogy tisztázzuk. Sikerült is, de ahogy a közmondás tartja, az a bizonyos csomó megmaradt.

Nagyon görcsösen igyekeztem, hogy a kedvére tegyek anyukámnak, hogy ne érezzen semmilyen szavam mögött semmit, de újra előtörtek az általa vélt sérelmek és újra a régi fázishoz lyukadtunk ki.

Pár hónap elteltével megint én mentem bocsánatot kérni pedig nagyon jól tudtuk férjemmel, hogy nem nekem kéne. Javasolta férjem, hogy vegyem fel a beszélgetéseket, mert teljes mértékben úgy lett mindez beállítva, hogy én sértegettem, teljesen másként festettük le a történéseket mindketten, de apukám mindig anyu pártját fogta.

A kapcsolat újra helyreállt de megint nem sokáig, megint megszakítás következett.

Sajnos ez úgy működik, hogy anyukám teljesen kiforgatja a történteket, nem egyszer kaptam rajta korábban, hogy nem a valós tényeket mondja. Ez konkrét történésben is megmutatkozott. Már minden kapcsolati v baráti szálat emiatt elvágtak maguktól, mert valami "kitalált" esemény miatt megsértődnek és egyszerűen leépítenek maguk körül mindenkit. Apu pedig nem az a típus, aki utánajárna a dolgoknak, ha anyu azt mondja, hogy fehér, az bbiztosan úgy is van és evvel lezárják. Ezt ők úgy nevezik, hogy ők mércét állítanak fel és aki azt megugorja, "maradhat", aki nem az mehet.

Nem egyszer előfordult, h konkrét eseményt idéztem fel anyukámnak és teljesen el volt hűlve, hogy hogy mondhatok ilyet, ez nem is történt meg soha, honnan veszem ezt? (pl egy beszélgetés XY-nal, egy gyerekkori emlék, egy történés amikor egy időben egy helyen voltunk, stb) vagy, hogy ő nem emlékszik rá. Miközben több körülöttünk lévő ember is igazolja és ők sem értik ezt a reakciót a részéről.

Férjem nagyon sokszor kapta már el ezen, hogy letagadott valamit, amit mindketten hallottunk, hogy mondott és épp ezért ő már nem tud bízni benne, egyszerűen nem hajlandó nyitni felé. Mert azt mondja, hogy nem kiváncsi a hazugságaira, hogy evvel hogyan kelti a feszültséget.

Most egy egy hónapos szünet után ő hívott fel egy teljesen más esemény miatt, így újra elkezdtünk beszélni, de a beszélgetésünk alatt, látom, hogy semmi nem változott. Ugyanúgy hajtja a saját igazát, olyan dolgokban is, amit a saját fülemmel hallottam, képes úgy megcáfolni, hogy olyan szinten felháborodik, hogy rossz nézni, rossz érzés.

Apuval próbáltam már erről beszélni, hogy segítsen, de elzárkózik... olyan, mintha tudna valamit, amit nem akar elmondani. Én nagyon sok mindenre gondoltam, mert anyukám régen nem volt ilyen.. kifordult önmagából, neki is mondtam, ha valami gondja van, segítek, menjünk el szakemberhez, ne szégyelje. De erre csak támadást és lerázást kapok.

Nem tudom, hogy kezeljem ezt a helyzetet, mert a saját családi békémet nem akarom kockáztatni. De egyszerűen nem bírom elhinni, hogy minden teljesen rendben van vele lelkileg.

Férjem nem tiltott tőle soha, ő engedi, hogy menjek a gyermekünkkel hozzá, viszont leszögezte, hogy ő semmilyen körülmények között nem fog többet menni, mert elege van ebből, hogy utána mindig van valami visszahang, hazugság.

Nem is várom el tőle és meg is értem, de anyukám meg most pl abban reménykedik, hogy helyreáll a családi béke.

Én tudom, hogy soha nem fog teljesen.

Hogy lehet kezelni, szinten tartani egy ilyen helyzetet?