Hogy lehet ilyen helyzetben segíteni egy szülőnek? Kilátástalannak érzem a helyzetet.
Fiatalabb korában is sokszor maradt hoppon munkába apukám, sokszor rúgták ki egyik napról a másikra. Aztán mikor pici voltam lett egy új munkája, nagyon megszerette. Szívvel-lélekkel csinálta, nem is volt semmi gond vele. A főnökség is teljesen elégedett volt vele. Több, mint 15 évig volt ott. Aztán 2 éve megszűnt a munkahelye, így a munkája is. Nagyon megviselte a dolog, nem is tudtuk mi lesz vele. Életuntnak, reményvesztettnek tűnt. Ismeretség révén fél évre rá talált munkát. Nem annyira szerette, meg a vezetőség is olyan volt, amilyen, de volt egy fix munkája. Majdnem 2 évig volt itt, s egy hónapja mielőtt lejárt a szerződése banális indokkal kirúgták. A helyzet abszolút megalázó volt egyébként, de ez mindegy.
Most még inkább életunt, reményvesztett. Nem lát kiutat, nem tudja, mi lenne a jó, semmihez nincs kedve. Már a hobbikertünkbe se nagyon jár ki, mondjuk a magas üzemanyag árak miatt érthető is, bár a termést azért még elhozhatná, amiért eddig dolgoztunk. A haverokkal sem találkozik, leginkább csak itthon van. Ahova nagyon muszáj, oda elmegy, elintézi, de nem mozdul ki önszántából.
Most lenne egy lehetőség munkára, de tart tőle. Az adminisztrációs része elég bonyolultnak tűnik, és ő nem nagyon ért a office dolgokhoz. Én tanultam ezeket, fel is ajánlottam neki többször is, hogy segítek benne, elmagyarázom. Kezdetben még ott is lennék vele, és együtt megcsinálnánk az adminisztrációt, és simán beletanulna, de nem akarja elfogadni a segítséget.
Elég rossz így látni. Nem fogad el segítséget, előfordul, hogyha kérdezünk valamit, beszélünk hozzá, akkor sem reagál, csak percek múlva észbe kap, hogy szóltak hozzá. Az a baj, hogy az életkedve is elment már. Szinte semmit nem csinál már, ami régebben örömet szerzett neki.
Mit tehetnénk? Hogy lehetne segíteni neki? Anyu se tudja már, mit tehetnénk. Bármivel próbálkozunk, a helyzet változatlan. A feszültség meg mindannyiunkban csak nő, hiszen az a munkabér kiesés jelentősen érződik a családi kasszán.
19/L
Üljetek le vele beszélgetni. Senkinek nem könnyű elfogadnia a tényt, hogy nincs többé szükség a munkájára, akár tett ezért a megítélésért, akár nem. Azt viszont minden embernek meg kell értenie, hogy attól nem lesz előrébb sem ő, sem a családja, ha magába fordul.
Bátorítsátok, biztassátok, lelkesedjetek, ha talál egy lehetőséget és igenis mondjátok el neki, hogy haladni kell a korral, nyitottnak kell lenni az újdonságokra, te pedig nagyon szívesen megtanítod neki az office-t, nem olyan vészes, mint amilyennek kinéz. Próbálja meg, hátha ez jobban is fog neki tetszeni, mint az előző!
Keresgélj a neten cikkeket az élethosszig tartó tanulásról. Ajánlgasd hogy olvasgasson róla. Ilyen világot élünk senki nem biztosítja azt, hogy aktív korunk végéig ugyanazon a munkahelyen ugyanazt a munkát végezzük. Neki is haladnia kell a korral. Ma a 40-esek is sokan egyetemre járnak, mivel szükséges a munkahelyük megőrzéséhez.
Igen vennie kell a fáradtságot neki is. A helyi munkaügyi központban is érdeklődhettek felnőttképzése belül számítógépes tanfolyamról, feltéve ha érdekli.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!