Miért nem értik meg, hogy nem nekem való az autóvezetés?

Szerintem előnyös, ha valakinek van jogosítványa, akkor is ha ritkán él a vezetés lehetőségével. Engem nem kellett rábeszélni anno szerencsére, nagyon szeretek vezetni. 24 vagyok, 6 éve van jogosítványom és használom is. Anno a szüleim azzal érveltek, hogy sosem tudhatom mikor lesz rá szükségem, ha utálnék is vezetni. Nem tudhatom mikor indulunk el autóval nyaralni és a párom mikor sérül úgy le, hogy ne tudjon hazavezetni. Nem tudhatom mikor maradok egyedül otthon a leendő gyerekemmel, akit hirtelen orvoshoz kell vinni. Sosem tudhatom mikor megyek el egy buliba, ahol a sofőr meggondolja magát, hogy ő inkább még is iszik és nekem kell józannak maradnom, így hazavezetnem. Sosem tudhatom mikor kell kihúznom a kakiból egy családtagomat, barátomat, bárkimet.

Pl.: A múltkor a balesetin vártunk, ahol egy pasas szétroncsolt lábujjakkal várt a sorára. Az anyjához utaztak haza hétvégére a párjával. Éppen azon ötleteltek mellettem, hogy hogy fognak hazamenni, mert a nőnek nincs jogsija, a pai meg kb örül ha megmarad a lába, nemhogy nyomkodja a gázt és féket. Végül arra jutottak elmennek haza busszal és majd egyszer visszajönnek az autóért.

A 6 év alatt kétszer kerültem olyan helyzetbe, amikor nagyon nagyon jól jött, hogy van jogosítványom és kitudja hányszor fogok még. Bár mint említettem, én szeretek vezetni.

Amikor beültem az oktató mellé először, semmit nem tudtam, soha nem ültem még a vezető ülésben, csak max poénból. Azt mondta az oktató nem is baj, így legalább nincsenek berögzült hülyeségeim, amiről le kell szoktatni. Ő tanított meg az alapoktól kezdve mindenre. A rutin pályán anno, ha 5 km/h-ról fel kellett gyorsítani 15-re, azt már száguldozásnak éreztem. Kaptam is az ívet olykor, dehát ez van. Több órát vettem, mint amennyire szükségem volt és miután levizsgáztam sem éreztem biztonságban magam soha. Egy évig nem is vezettem úgy, hogy ne ült volna valaki mellettem. Kialakult a saját stílusom, megszoktam, megszerettem. Mellesleg megjegyzem a mai napig nem parkolok olyan helyen, ahova esélytelennek látnám, hogy én "beférjek". :D :D Ezért még mindig kapom az ívet, de elintézem azzal, hogy "nő vagyok". Inkább sétálok 100 méterrel többet, minthogy összetörjem a saját és valaki más autóját is. :D

Szóval én azt mondom tedd félre a dacodat, azt sem tudhatod egy állásnál mikor fog jól jönni. Csináld meg, aztán max nem vezetsz, kész.

Azért nem emlékszel a tanultakra 2 nap után, mert magolsz. Nem magolni kell, hanem ésszel felfogni azt, amit éppen tanulsz.

Ha mindezek ellenére teljesen elzárkózol, akkor mondd meg, hogy neked nem kell jogsi és pont. Senki nem kényszeríthet rá fegyverrel!

Manapság álláshoz is szükséges a jogsi. Lehetnék akármilyen jó a szakmámban, ha nem lett volna jogsim nem vettek volna fel erre a munkakörre ahol dolgozom.

Eleinte nekem sem ment...kínlódtam...dízelessel tanultam, aztán jött a váltás benzinesre...még jobban kínlódtam.

De már vezetek több mint fél éve és naaaaaaaaaaaagyon szeretem.

Legalább próbáld meg. Aztán ha miuttán könyved van is görcsölsz és nem mersz kimenni a forgalomba, legfennebb nem vezetsz. Ennyi.

Kérdező:D Nekem sem sikerült elsőre, vagy 30 minusz pontot összeszedtem:D Ma már hibátlan tesztet írtam. 3 hét gyakorlás után:) És persze egyedül!

Mi kinn lakunk Senkifalván, több háziállat van mint ember, az egyetlen valamire való hely egy pizzéria volt, de az is bezárt:D Az állomás is messze van, és így télen nagyon nem buli dolgozni járni. De rengeteg más előnye is van az autónak:)

Mondd meg nekik hogy nem akarsz vezetni és kész. Érvelj azzal hogy félsz volán mögé ülni és úgyse vezetnél még akkor se ha sikerülne a jogsi.

Mondjuk én örültem volna ha az én szüleim ennyire akarták volna hogy jogsim legyen :)