Mit éreznétek, mit tennétek, ha a gyereketek olyan pályát választana, amit ti semmire sem tartotok és megélni se fog tudni belőle?

#19

A pedagógus a görög pedagoigosz szóból ered, jelentése: szolga.

Amúgy le lehet élni az életet olyan attitűddel, mint a tied, csak lehet, hogy sose fogod felfogni: egy társadalom csak akkor működik, ha az ember a másikat szolgálja azzal, amihez a legjobban ért. Ezért persze fizetés jár. De pl. én se lennék tanár, ha kizárólag a pénz motiválna.

#33

Akkor majd valami más után néz. Bízz a gyerekedben, és ne akard megoldani az életét helyette.

És szerinted lenne értelme annak, ha ráerőlteted a közgázt, végig bukdácsolja az egyetemet gyenge kettessel, majd lesz egy olyan diplomája, amit a háta közepére sem kíván? Közgazdászból eléggé nagy a túlképzés, azt ugye tudod?

Több bölcsészt ismerek, és mindegyik a szakjával helyezkedett el, szóval nincs egy mekis se. A gyereked hadd döntsön a saját életéről, FELNŐTT ember, és nem egy 10 éves, akinek fogni kell a kezét.

Ismerősömre az orvosit erőltették rá, mert ha a szülő orvos, akkor a gyerek is biztos ért hozzá! 1 év után otthagyta, elment dolgozni, és elköltözött otthonról, azóta azt tanul amit szeretett volna, a szüleivel pedig nincs jó viszonya. Te mit szólnál, ha édesanyád téged kényszerített volna olyan pályára, ami szerinte jól fizet, viszont te a hátad közepére sem kívánod?

Én 14 évesen szerkesztő szerettem volna lenni, el is mentem egy olyan szakközépiskolába, érdekel a könyvkiadás stb., de idővel végül nem az lettem. Úgy érzem mindenkinek igaza van, és senkinek sincs.

Mert, 18 éves kor felett jogilag ő felel magáért, és felnőtt + azt szokták mondani, had döntse el mit akar, mert már ennyi idős. Miközben tudjuk, a felnőttség fokozatosan alakul ki, nem úgy van, hogy tegnap még így, holnap már úgy. És egy 18 évesnek, de sokszor még egy huszonévesnek sincs kialakult önképe, vagy letisztul céljai, és vágyai, amik párhuzamban állnának a valós személyiségével, amihez önismeret társul. Így elég gyakori, hogy a kamaszkori vágyálmok még kitartanak 19-23 éves korig. Itt egy valamit kell eldöntened. Én teljesen megértelek titeket. Megértem azokat a szülőket, akik jót akarnak a gyereküknek, és nincs itt szó erőltetésről, csupán arról, hogy féltik a gyereket, mert tudják, hogy pénz nélkül nem lehet élni. Az első hozzászólónak volt egy jó alternatívája, amit egyébként én is beakartam vetni, mert már bűntudatom volt, hogy még mindig anyámék fizetik a tanulmányaimat, ami nem kis pénz volt. És az álmom volt anno,de rájöttem, hogy nem én vagyok. Viszont így ott voltam ahol a part szakad, mert már húsz éves voltam, és persze ráértem önmegvalósítani, de kifogja fizetni a tévelygéseimet? Itt nagyon könnyen írogatják egyesek, hogy hagyjátok, had menjen, ezzel én is egyet értek. Kifogja forrni magát, bízz abban, hogy a gyereked, ha tévedett, tehát nem az ő útja, vagy nem járható út, akkor változtatni fog. Mert az ÉLET ráfogja kényszeríteni. Ezt persze nehéz lesz végig néznetek. És itt jön az amivel nem értek egyet, hogy van akinek van elég türelme és pénze kivárni ezt,van akinek pedig van elég türelme, de pénze nincs...ha még egyet mellé lő az ember, mondjuk 1-2 évet pazarol, még belefér, de akkor már jönnek a huszas évek...lehet valakinek tök jó 25-30 éves koráig a szülei pénzén élősködni, de addig miből fog élni? És itt megint visszakanyarodnék az első válaszolóra, hogy nem kötelező sablon sorrendben haladni, mert az álmokhoz nem csak gondolatok kellenek, hanem tőke is. Én azt mondom, ha nem ti fogjátok megállítani, akkor a munkaerőpiac, vagy hogy nem lesz rá kereslet. Igen van akinek bejön elsőre, és szerencséje van, és jó benne, és minden úgy sikerül. De senki ne tagadja, hogy a sikertelenség nincs benne a pakliba, és ti úgy érzem, inkább ettől féltek, hogy tudjátok, hogy nem-e egy olyan álomhoz asszisztáltok, ami eleve meddő. Én azt mondom hagyjátok egy darabig, mert meg kell tapasztalnia azt is, hogy nem minden jöhet össze, akkor sem, ha az ember mindent megtesz. Most inkább figyeljetek rá, mintsem eltántorítsátok, és akár el is mondhatjátok a félelmeiteket neki.

39:

Nem kell a szülőnek akárhány éves koráig eltartania és finanszíroznia a tanulmányait. Ha szerez egy diplomát, amivel nem tud érvényesülni, teljesen korrekt, ha a szülő megmondja: nekünk ennyire tellett. Ha ezután újabb diplomákat óhajtasz szerezni, azt már magad fogod fizetni (vagy pl. a munkahelyed).

Igen, a sikertelenség benne van a pakliban. Az a fajta sikertelenség is, hogy a szülő által erőltetett képzést úgy megutálja, hogy képtelen lesz elvégezni. Vagy hiába végzi el, a szülő rosszul gondolta, mégsem lehet vele jól elhelyezkedni.

A sikertelenség veszélye mindenben benne van, és ez így jó. A kudarcainkból tanulhatunk, bölcsebbek lehetünk. Nagy hibát követ el az a szülő, aki minden kudarctól meg akarja óvni gyermekét!