Mit éreznétek, mit tennétek, ha a gyereketek olyan pályát választana, amit ti semmire sem tartotok és megélni se fog tudni belőle?

Közgáz végzettséggel manapság lehetetlen elhelyezkedni, mert annyi közgazdász van, hogy csak na. Ha a gyerek nem ért a matekhoz, nem kényszerítheted rá, nem mindenkinek van logikája hozzá.

Én több bölcsészt is ismerek, mindegyik a szakmájában dolgozik. Én támogatnám a gyerekemet, akármit választott.

Én olyan vagyok, hogy inkább dolgozok kevesebb pénzért olyanban, amit szeretek, mint több pénzért olyanban, amit utálok. Az emberből csak egy szürke, lehangolt, depressziós, mogorva, befásult bunkó lesz, ha olyan munkát végez éveken, évtizedeken át, amihez semmi kedve, nem akarja, és nem is akarta, csak rákényszerítették.

Nehezen tudom elképzelni, hogy olyan pályát válasszon, amit semmire sem tartok. Én úgy gondolom, hogy minden munkát lehet becsülettel végezni és ez a legfontosabb, mert igazából a munka lényege az, hogy szolgáljunk vele. (oké, ha a gyerekem prosti akarna lenni, az nyilván nem fér bele ebbe a kategóriába.) Értékesnek tartom azt is, ha valaki orvosprofesszor, meg azt is, ha kőműves. Mindkettőt lehet szívvel, tisztességgel és lehet rosszul is végezni.

"Bölcsészkarra jár. Most ahova jár, ott jól teljesít, de egy ilyen területen szerintem nem is nehéz jól teljesíteni."

Én is bölcsészkarra járok, vagyis most fogok végezni. A bölcsészetnek is számtalan ága van, nem gondolom, hogy például egy nyelvész ne lenne olyan értékes, mint egy közgazdász. Én például történelmet tanultam/tanulok és tanári diplomát szerzek. Kevésbé értékes nevelni a jövő generációját, mint nézni a tőzsdét, hogy hogy esik az árfolyam? Persze, felfogás kérdése ez is, nekem fontosabb az, hogy azt dolgozzam, amit szeretek, minthogy igazából kényszerből csináljak valamit. Nem vigasztalna, ha többet is keresnék, mert nagyon hamar belefásulnék az életembe. Persze, ez emberfüggő, van, akinek fontosabb, hogy jobban éljen.

Én örülök, hogy nekem a szüleim nem akarták rám kényszeríteni a pályaválasztást, de sajnos sok szülő megálmodja, hogy márpedig az ő gyerekéből orvos lesz és mindenáron végig akarja vinni. A gyereked nem a te tulajdonod! Ő egy teljesen szuverén lény, saját akarattal, álmokkal és tervekkel. Megértem az aggodalmat, de szerintem inkább túlzott mértékben megszabni egy fiatal számára, hogy mit tanuljon.

A gyerek elje a sajat eletet

A gyerek mar elmult 18 igy nem gyerek hanem felnott sajat donteseit kell hogy meghozza jot es rosszat is.

Azok a szulok akik a sajat el nem ert almaikat projektaljak a gyerekre megfoljtjak azt.

A madarfiokat is kiloki a madarmama a feszekbol ha eleg nagy repuljon tanuljon a sajat esesebol.

Bölcsészkar nem feltétlenül rossz, inkább az adott ember ambícióján múlik, hogy mit hoz ki belőle.

Volt egy időszak, amikor magántanárként dolgoztam, kényelmesen kerestem jó sok pénzt.

Egyébként én pont bölcsészkart hagytam ott közgázért. De nekem az ottani oktatással volt gondom. Ha maradok és megszerzem azt a végzettséget, szerintem azzal is boldogultam volna.

Ráadásul rengeteg posztgraduális képzési lehetőség is van, ha esetleg később ő gondolja meg magát.

5. vagyok.

Ismét leírom, a kérdező 7. hsz-a alapján:

"A szülő sem tévedhetetlen!!!"

Sőt, néha kifejezetten rosszul látja a dolgokat. Mint most a kérdező is.

Először is, aki bölcsész beállítottságú, attól általában annyira távol áll a közgazdász/pénzügyi tudás, hogy sem egyetemi/főiskolai szinten megtanulni, sem abban jól dolgozni nem képes.

De ennél is nagyobb baj, hogy még azt is rosszul tudod, hogy ezzel a pályával könnyű elhelyezkedni és jól keresni. NEM, NEM, NEM!!! Régesrég túlképzés van belőlük, álláskeresésnél kenyérharc megy, aki dolgozik, sok esetben a belét is kidolgozhatja és ha nő, akkor nehéz a munkáját a családi élettel összeegyeztetnie. Természetesen vannak jobb, könnyebb munkahelyek ezen a területen is, és tényleg sokan jól keresnek vele, de azért nem olyan egyszerű ezzel sem érvényesülni.

Amúgy a bölcsész nagyon általános.

Egy ismerősöm pl. finn szakot végzett és a Finn Nagykövetségen dolgozik. Nehezen tudna máshová menni, de az állása olyan stabil (és jól fizető), amiről a legtöbben csak álmodhatunk.

Én gyerekként tudok nyilatkozni. 12-13 évesen kitaláltam, hogy közgazdász leszek, mert imádtam a matekot és a törit is, ezért olyan gimibe mentem, ahol ez a két tárgy volt az emelt óraszámú. Olyan 10. környékén realizálódott, hogy szeretem a matekot, jó is vagyok belőle de nem kiemelkedő, így elkezdtem másban gondolkodni. Végül felvételi idejére született meg, hogy mérnök szakra megyek, ahol a biológia és a kémia a matek mellett a főtárgy. Na ezeket alig tanították gimiben, mert az osztály 90%-át nem érdekelte, így a tanár nem erőlködött vele. Az első két évem szívás volt, most is futok bele olyanokba így msc végén, hogy ezt középiskolában már tanulni kellett volna.

A szüleim miatt választottam végül ezt a szakot, mert nagy álmom a történelem lett volna, emelt érettségit is csináltam belőle a saját szórakoztatásomra, mert annyira ellenezték, hogy nem adtam be oda a jelentkezésem, mert hogy azzal felkopik az állam, és kitagadnak, meg egyébként se találok vele sose munkát. Így most egy olyan szakmát tanulok és szerzek belőle diplomát, amit a hátam közepére se kívánok, mert szó szerint megutáltam, de dolgozni ezzel kell, mert egy érettségivel nem sokra megyek. És nem utolsó sorban elsőre ezt a szakot is leszólták a szüleim mikor kiderültek a ponthatárok, mert ismeretlennek mondható szak révén kevesen jelentkeztek így a ponthatár se szállt el, első évben le is morzsolódtak azok akik gyengébb képességűek voltak. Pedig ha egyszer kézbe kapom a diplomám a kezdőfizetésem 200 nettó körül fog kezdődni. (vagy bruttó ha állami céghez megyek) Szóval lesz mit a tejbe aprítani de inkább mehettem volna az álomszakra, valószínűleg boldogabb lenne az életem, de hát ha már mindenkinek az a fix ideálja, hogy a pénz boldogít, akkor lehet mégis boldog leszek.

És nem utolsó sorban a szüleim is úgy gondolták, hogy a szakom semmire se való (a pont határokból kiindulva), aztán bemutattam neki egy ismerősömet, aki már végzősként állást kapott és megsúgta a fizetését nekik. Utána nem kaptam napi szinten, hogy a templom egere is pénzesebb lesz nálam.

Ha kitanul két idegen nyelvet, gyakorlatilag bármilyen diplomával előnyben lesz a munkaerőpiacon.

"a munka lényege az, hogy szolgáljunk vele."

Kedves Válaszoló. A munka lényege, hogy pénzt keress vele az életed céljainak megvalósítására. Szolgálni a rabszolgák szoktak.

Azt nem láthatod előre, hogy miből fog tudni megélni, és miből nem.

A saját példám: kitaláltam, mit szeretnék, mindenkitől azt hallgattam, hogy jajj, ne menj arra a szakra, Dunát lehet rekeszteni az ilyen végzettségűekből, csak büfészak, semmire nem mész majd vele, dolgozhatsz a mekiben, ha meg mégis lesz valami csoda folytán munkád a szakmádban, majd gürizhetsz max. 100 ezerért 12 órákat. Szerencsére nem hallgattam rájuk, és ez életem legjobb döntése volt!

Hogy büfészak volt-e? Olyan szempontból igen, hogy nekem nem okozott különösebb nehézséget az elvégzése jó jegyekkel. Viszont már utolsó évben el tudtam helyezkedni, mire meglett a diplomám, tárt karokkal vártak teljes munkaidőben. Nagyon hasznos kapcsolatokat sikerült kiépítenem, amiknek köszönhetően jelenleg ott tartok, hogy nagyon jól keresek, nagyon sikeres vagyok a munkámban, mindezt úgy, hogy alig-alig kell bejárnom, 90 százalékban otthonról dolgozom, kötetlen munkaidőben, tehát eléggé szabad is vagyok, mindenre van időm. Persze volt rossz munkahelyem, amit nem szerettem, meg olyan fizum, ami alig volt több a megjósolt 100 ezernél, de most nagyon nem ez a helyzet. Ja, és 30 alatt vagyok még bőven. Mielőtt valaki nekem esne, nem volt protekcióm.

Én úgy látom, hogy ha valaki igazán jó abban, amit csinál, akkor el tud helyezkedni, és bizony meg tud belőle élni elég jól. Csak keresni kell a lehetőségeket, és nem a sült galambra várni.

Szóval kérdező, ne írd le csípőből a gyerekedet, simán lehet, hogy meglepődsz majd, mire vitte a szerinted haszontalan végzettségével. Van egy barátom, anno magyar szakra ment, neki is mindenki mondta, hogy azzal nem megy semmire, magyartanár lesz maximum, semmi fizetésért. Azóta már a doktorit csinálja, kutat egy kutatócsoportban, egyetemen tanít, és ezekből elég jól eléldegél ám.

N27