Mit éreznétek, mit tennétek, ha a gyereketek olyan pályát választana, amit ti semmire sem tartotok és megélni se fog tudni belőle?

Nekem nagy szívfájdalmam, hogy szüleim nem támogatták az álmomat, a pályaválasztásomat. Emiatt olyan szakmát, munkát választottam, amit utálok. Nap, mint nap így dolgozni járni...lehangoló.

Viszont ma is minden nap gondolok rá, hogy mi lett volna ha...

Ma sajnos már olyan képzést sem indítanak, amilyet én szerettem volna...viszont álláshirdetést látok, de nem jelentkezhetek rá, mert nincs meg a képzettségem hozzá!

Ennyi pénzt az álom munkával is megkeresnék, mint ezzel a nem kívánatossal, de akkor nagyobb örömmel kelnék reggel, nem nézném folyton az órát, stb...

Figyeljünk oda a gyerekek vágyaira, igényeire. Fontos, hogy megerősítsük bennük az érzést, bármik lehetnek, amik szeretnének, csak legyenek kitartóak!Én ezt tudom tanácsolni. Sajnos racionális oldalam erősebb, de szenvedek is miatta rendesen.

A szülő sem tévedhetetlen!!!

Rengeteg példa van arra, hogy a szülő erőlteti olyan pályára a gyerekét, amiből SZERINTE jól meg fog élni, és a valóságban a gyerek kitörölheti a fenekét azzal a végzettséggel.

Szóval önkritikusan nézném saját véleményemet, és nem képzelném azt, hogy nálam van a bölcsek köve.

Ha vannak reális érveim, azt előhoznám a gyerek előtt.

Próbálnék felkutatni olyan végzettségű és olyan munkakörű embert, ami a gyerekemet érdekli, hogy mondják el ők a véleményüket a pályájukról.

De egyébként ÖRÜLNÉK, hogy a gyerekemet VALAMI érdekli és célja van az életben. Szerintem a legrosszabb az, amikor valakinek 18 évesen fogalma sincs, mi akar lenni, csak fűtött irodában öltönyben/kosztümben akar üldögélni és jól keresni és nem megerőltetni magát semmiben. Na, az ő számára nincs jó pályaválasztás!

("…) nem tartja nagyra

Hogy költő-fia van;

Előtte minden ilyes

Dolog haszontalan."

Petőfi

De azért Petrovics István biztosította a fia boldog gyermekkorát és taníttatását.