Anyagi különbségek?

4-es vagyok. Rendben, a 670 négyzetmétert képletesen értettem nyilván, de 3 szoba egy egyetemista, mellette részmunkaidőben dolgozó fiatalnak szerintem túlzás, pláne ott ahol van és úgy, ahogy kinéz. Megértem, ha megtehetik, miért ne lakna ilyen helyen, de egyszerűen abszolút nem voltunk egy kategória.

Szerintem mindenki, aki nem ehhez van szokva kényelmetlenül érzi magát ebben a helyzetben. (Kivétel aki direkt a pénzre megy.)

Minden erőmmel azon voltam, hogy megkerüljem a szüleivel való találkozást és azt, hogy hazavigyen, mert ha ilyen helyen él heti 5 napban, akkor hol élhet a családja? Szerintem ott teljesen elszakadt volna nálam a cérna és jobbnak látom, hogy vége lett.

Én is szeretnék jól élni, szeretném, ha bármit megtehetnék, amit csak tudok, de engem arra neveltek, hogy ezért meg kell dolgozni és nem arra, hogy bele kell tenni a hátsómát, ezért is kellemetlenül érintett. Meg úgy alapból, a mi családunk mindig megfogta a pénzt, mégsem futotta ilyenekre, számomra ez az élet teljesen idegen volt. A második diplomámom dolgozom, nem is rossz szakmával, jó munkahelyem lesz remélhetőleg, jó fizetéssel, mindenki erre vágyik. Ez a srác már viszont számomra a valóságtól elrugaszkodottan élt.

Teljesen ugyanaz a helyzeted, mint nálam, csak engem a nem túl nagy dobra vert atom gazdagság zavart, a te párod pedig lehet kevésbé gazdag, de ő nagy dobra veri.

Azzal, hogy leírtad a barátai véleményét, bennem csak még jobban erősíted azt a képzetet, hogy nem illetek össze. Ez a társaságának is feltűnt.

Ahogy mondtam, MINDENKINEK kisebbségi érzése lenne egy ilyen helyzetben szerintem. Nekem is az volt, pedig egy csinos, fiatal nőnek érzem magam, ráadásul nem h*lyének. Meg fogok tudni állni a saját lábamon és szerintem erre büszkének kellene lennem, nem önbizalomhiánnyal küszködve őrlődni egy férfi mellett.

A párod miatt kezd újra előjönni egyre komolyabban az önbizalomhiányod. Szerinted ez normális?

Mindenesetre én nem mondanám, hogy azonnal szakítsatok. Üljetek le és mondd el neki az érzéseidet ezzel kapcsolatban. Azt, hogy úgyérzed nem stimmel az életszemléletetek, nem tudod tudnátok-e erre olyan megoldást találni, amitől nem érzed magad egy senkinek mellette.

Van egy unokahúgom, aki hasonló pasihoz ment feleségül, és még örült is neki, mennyire jól járt, mert mennyi pénze van.

Ő is mindig azzal dicsekedett mennyi pénzt keres, milyen sokat költ felesleges dolgokra. De amikor először mentek együtt nyaralni, akkor az unokahúgom a saját részét maga fizette. Hát egy főnyeremény ez a pali, az tuti. Na és természetesen az esküvő előtt aláírta a házassági szerződést, miszerint semmi nem lesz soha közös, amit a házasságuk alatt szereznek, mivel a pasi jóval többet keres nála. Még szerencse, hogy gyerekük nincs, a pasi ki is jelentette, hogy neki tőle nem kell. Most ha 12 év után elválnának, mehetne egy bőrönddel ahova akarna. Tényleg egy egyenrangú kapcsolatban él a szerencsétlen, és persze a pasi már nem titkolja, hogy ők nincsenek egy szinten.