Anyagi különbségek - hogyan kezeljem?

Hát, ha nem tudod, hogy ez nem lényegi, és hogy egyik napról a másikra fordulhat a kocka- pl.te leesel a lábadról, és csak az ő pénze lesz - akkor buta vagy.

A pénz jön-megy, a szerencse forgandó. A szeretet érzését súrolnia sem szabad, mert kikezdi, aláássa, megrohasztja.

*

" A szeretet nem féltékeny,

Nem kérkedik, nem gőgösködik,

Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,

Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,

Nem örül a gonoszságnak,

De együtt örül az igazsággal.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

Mindent remél, mindent elvisel.

A szeretet soha el nem múlik. "

[link]

Ha egyedül lennél, nélküle, akkor jobban kijönnél anyagilag?

Szerintem járjatok mindig nyitott szemmel, hátha talál jobb munkát. Vagy ha nem is fizet sokkal jobban, de legalább nem 12 órát kell dolgozni.

Az nagyon becsülendő ebben a mai helyzetben, hogy dolgozik tisztességesen.

Amit én végiggondolnék, vagy megbeszélnék/megkérdeznék tőle (NEM én döntenék helyette!), hogy a minimálbéres fizetéséből valóban létszükséglet-e egy autó fenntartása?

Ebben a helyzetben egy autó tankolása, biztosításai, szervízei bizony az a "luxus", ami minimálbérből nem finanszírozható.

Bárkinek ezt tanácsolnám, hogy az autó kérdést gondolja végig.

Esetleg számoljátok ki, hogy havonta milyen összeget emészt fel és azt mire, hogyan tudnátok a közös életetekben felhasználni (esetleg megtakarítás, közös élmények/nyaralás, házfelújítás, valamilyen tartós használati tárgy beszerzése, de még a neki időben elkezdett nyugdíjas évekre való előtakarékosság sem buta ötlet).

Hosszú távon érdemes megnézni a dolgokat, mert ha most (és eddig jóideje) minimálbérért alacsony képzettséggel dolgozott, akkor bizony a nyugdíja is ilyen szegényes lesz és- bár nem írtad mennyi idős vagy, gondolom 40+, akár 50+ is- a minimálnyugdíjból még nehezebben lehet felszínen maradni, mint a minimálbérből.

Erre tudatosan azért még van időtök EGYÜTT felkészülni, átbeszélni.

(akár azzal is, hogy az autó eladásra kerül és az eddig kocsifenntartásra fordított összegnek legalább egy részét előtakarékoskodja valamilyen módon).

Szerintem nem vagy irigy, nem vagy magadnakvaló, hiszen most is megosztod a pároddal azt, amid van. Az viszont joggal elvárható tőle is, hogy addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér és igyekezzen ő is előrelátóan, felelősen szemlélni a jövőjét, nyugdíjas éveit, mert a jelenlegi felállásban ez sajnos csak rosszabb lesz.

Itt az a problema hogy te joval tobbet potolsz a kiadasba mint a parod??

akkor nem beszeljunk itt a szeretettrol!

van sajat hazad, a parod sem naplopo, mit varsz? Jogy elehyel tartva?? Parod jobban keresne akkor nem is lenne problema.?

furcsa, nalunk nincs az hogy ez az enyem ez a ferjeme, minden kozos.

parodnak is lehetnek igenyei, vagyai amire mar esetleg nem telik, meg sem panaszkodik!

megertenem ha azert panaszkodnal, mert a parod nem dolgozik stb akkor megertenelek, de igy mar nem!

Vagy elfogadod hogy ennyi a havi fizuja, ennyivel tud beszalni, vagy elkuldod a francba, es a te penzedet ugy osztod be ahogyan akarod, biztos jobban kijosz ha havi-60.e ft kevesebb lesz!