Hogyan értessem meg velük, hogy el tudom magam is dönteni, hogy mit szeretnék?

A szüleim öt éves koromban elváltak, nemrég költöztem apához, mert az anyám új élettársához költözött, én meg vele nem jöttem ki.

Eleinte nagyon féltem a sok új dolog miatt, az új suli, új barátok meg minden, de kellemesen csalódnom kellett, mert az új suliban hamar befogadtak, sőt mondhatni mint új lány rengetegen legyeskedtek körülöttem, ez engem eléggé zavart, mert inkább az a magánakvaló fajta vagyok. Apám mindent megtett, hogy jól érezzem magam, az egyik munkatársának a fiát gyakran áthívta, akivel nagyon hamar megtaláltam a közös hangot, bár számomra csak barát maradt, de ő többet érez irántam.

Van az osztályomban egy srác, ő is magánakvaló eléggé, meg is jegyezték a lányok, hogy soha senkivel nem kezd ki a suliban, csak a tesójával beszél. Nagyon meg is lepődtem, mikor magyaron mellém ült, azóta nagyon sokat beszélünk, és legutóbb a moziban találkoztunk és hazakísért. Azóta sokat sétálunk, és beszélünk, amin mindenki meglepődött, főleg apa, ő mintha nem örülne a dolognak, és azóta még többet áthívja a munkatársa fiát, sőt múltkor még koncertjegyet is vett nekünk. Anyámmal is mintha összebeszéltek volna, ő is folyamatosan azt hangoztatja a telefonban, hogy menjek szórakozzak azzal a sráccal stb. Az osztálytársamnak rosszul esik ez, és elmondta, hogy ezt az egészet azért csinálja, mert nagyon tetszek neki, és szeretné, ha lenne köztünk valami. Elmentünk randizni, és úgy érzem, ebből akár komoly dolog is lehet annyi közös van bennünk. A szüleim azóta pedig csak azon próbálkoznak, hogy az apám munkatársának a fiával jöjjek össze, ezzel pedig félek, hogy pont azt fogják elérni , hogy elvesztem azt aki tetszik nekem. Mit lehet ilyenkor tenni? 16/L