Más szülei is reagáltak így arra, hogy ott akarja hagyni a gyerekük az egyetemet? Miért van ez?
Idén kezdtem el az egyetemet, de tegnap odaálltam a szüleim elé, hogy ott akarom hagyni, és szakmát akarok tanulni. Akkora balhé lett belőle, hogy utána remegtem az idegességtől órákon keresztül... Lenne egy üres évem, mert csak jövő ősszel indulna a képzés ahova menni akarok, de addig mindenképpen elmennék dolgozni valahová, hogy pénzt keressek, mert nem akarom rájuk lőcsölni a képzési díjat. Kiborultak, és kikötötték, hogy nem engedik, hogy dolgozzak, úgyse találnék semmilyen állást "egy sz@aros kis érettségivel", nem is állnám meg a helyem egy munkahelyen, egy hétig se bírnám, stb... Ott kell maradnom az egyetemen egy évet, és ha sikeres vizsgáim lesznek, esetleg lehet arról szó, hogy halasztok egy fél évet, de amúgy felejtsem el. Hiába mondtam, hogy egy jó szakember többet ér mint egy semmilyen diploma, de meg sem hallgattak. Olyan érzésem van, hogy nem engedik, hogy a saját kezembe vegyem az életemet, hogy azt csináljam amit szeretnék... Egyszerűen nem engedik, hogy önállósodjak. Csakis nekik kell megfelelnem. Tudom, hogy ott rontottam el, hogy beiratkoztam, de annyira meg akartam nekik felelni... Viszont nem akarom tovább csinálni. Utálom. Ráadásul a vita alatt nagyon csúnyán kigúnyoltak és megaláztak. Olyat is mondtak, hogy arra van eszem, hogy kikészítsem az ember idegeit, másra nem. Most nem tudom mit csináljak. Tudtam, hogy nem fognak örülni ennek, de nem számítottam arra, hogy anyám bőgni fog, hogy szégyent hozok a családra, apám meg olyan szankciókat vezet be, hogy még véletlenül se gondoljak arra, hogy otthagyom az egyetemet. Nem értik meg, hogy utálom az egészet, és hogy nem is érdekel amit tanulunk, mert "jó lesz az majd valamire". Azt mondták, hogy bizonyítsam be, hogy tudom csinálni az egyetemet 100%-on, mellette elmehetek hétvégente dolgozni, és azt a pénzt félrerakhatom. Tényleg? Köszönöm. Az pont arra lesz elég, hogy az utazást kifizessem... Úgy érzem, ellehetetlenítenek attól, hogy bármit is kezdjek magammal.
Másoknál is ez van? Vagy csak az én szüleim nem bírják elfogadni, hogy az én céljaim nem egyeznek az ő elképzelésükkel? Meg lehet ezt velük valahogyan értetni? Annyira tanácstalan vagyok és elkeseredett...
válasza:
válasza:Én megértem a szüleid, mert az autószerelés erős visszalépés. Nem csak az számít, hogy mennyit keres az ember. Bár... exem apukája autószerelő, és bizony volt olyan, hogy mentünk hozzá és a 23 éves programozó fia újságolta neki, hogy új munkahelyet talált 250 nettóért, ő meg teljesen kiakadt, mondván ő 50 éves fejjel akkor hoz össze ennyi pénzt talán, ha heti 7 napot dolgozik. Talán.
Most a párom szakmunkás, van vagy 5 szakmája. Az egy dolog, hogy 150 nettót nagyon ritkán hoz haza, de ráadásul nincs 30 éves, és már most teljesen tönkrementek az ízületei. Naná, hiszen a körülmények nagyon egészségtelenek, télen például alig fűtik a műhelyt... most már ő is eljutott oda, hogy muszáj lesz továbbtanulni, mert ebben tönkre fog menni hamar. Csak ugye felnőttként úgy, hogy az embernek a megélhetését is biztosítania kell (ráadásul lassan gyereket is kellene már vállalnunk), ez már nagyságrendekkel nehezebb.
Oké, te tudod, mit akarsz, de ha tényleg csak szeptemberben indul a képzés, akkor addig járd végig ezt az évet az egyetemen. Ártani nem fog, és amit megtanulsz, az mind plusz. Ráadásul az első éves tárgyak általában az ember gondolkodását fejlesztik, árnyalják, ami elég fontos. Attól még utána elmehetsz mást tanulni.
válasza: válasza:Elöször is próbáld meg, amit a szüleid akarnak, azaz fejezd be a szemesztert, utána halassz egy fél évet, és ez alatt dolgozz a haverod apjánál tényleg szerelöként, ha tényleg annyira ismered, akkor ideiglenesen felvesz, de rendesen dolgoztat, ahogy a másik szerelöket is.
Akkor meglátod, hogy tényleg annyira tetszik-e, mintha csak néha besegítesz kicsit, vagy pedig mégis jobb egyetemre járni. Ha az a szak nem tetszik (amit részben megértek) , valami értelmesebbet - pl. müszaki vonalat, ha az érdekel - kelllene választani)
válasza:Én 4 évet húztam/húzok éppen az egyetemen (ezt a félévemet passziváltattam). Már az első évben rájöttem, hogy nem nekem való ez a szak, és abszolút nem érdekel. Többször is hangoztattam otthon, hogy ott szeretném hagyni és másba akarok fogni. Természetesen jött a kiborulás, és csináltam tovább szülői nyomásra. Csúsztam is másfél évet mert 1 tantárgyam nem sikerült közben, de hogy őszinte legyek nem hatott meg. Most ott vagyok, hogy 3 tárgy kellene, egy szakdolgozat és az államvizsga, de egyszerűen értelmetlennek látom és belefáradtam az egészbe. Ha elvégzem ezt a szakot, egyáltalán nem lennék előrébb és csak azt látom, hogy elpazaroltam 3 évet a semmire. Ezen a szakon azok tudnak jó álláshoz jutni akinek van ismeretsége önkormányzatoknál, közigazgatási szerveknél, vagy summa cum laude-val végzett. Na, én egyik sem vagyok, mert mint említettem, éppen hogy 2-3-asokkal végeztem el az eddigi vizsgáimat. A jelenlegi állás szerint, az önkormányzatnál, vagy egy irodában aktát tologatnék 80 ezerért, diplomával. Most hagytam magamnak gondolkodási időt, a januári félévet is passziváltatom, és meglátom mit akarok. Persze már 2 éve dolgozom főállásban, így nem az van, hogy ülök otthon és várom hogy történjen valami. El is költöztem otthonról már, de ennek ellenére sok vita szokott lenni ha rákérdeznek nálam a sulinál. Most éppen OKJ-s képzéseket nézegetek, olyat ami közelebb áll hozzám, és aminek a munkám során hasznát is tudom venni. Valamint nyelvet fogok nemsokára tanulni. Ha visszamehetnék 3 évvel ezelőttre, akkor nem engednék a szülői nyomásnak, és rég olyan szakma lenne a kezemben aminek értelme is van és szeretem csinálni. Talán már 2 is...
tehát ne engedd, hogy ők akarják irányítani az életed, és ha rossz szakmát választanál, még mindig tudsz tanfolyamra menni és munka mellett másba kezdeni, továbbtanulni. Te fogsz az adott területen dolgozni amit válasutasz, és ha az pincér lesz, akkor az lesz. Nem a szüleidnek kellene eldöntenie hogy te mit akarj kezdeni magaddal.. (persze, mondom ezt én, aki emiatt el*sztam 3 évet...vagy többet.)
Mindenesetre ezt az évedet már csináld meg, passzíváltass, és döntsd el abban a félévben, hogy mihez szeretnél kezdeni. Utána még mindig folytathatod a sulit, vagy ha másba kezdesz akkor meg otthagyod.
24/N
válasza:Amikor a fiamat felvették egyetemre nagyon boldog voltam,mert egy kiváló képességű,penge agyú gyerek!Nem vagyok elfogult a másik két fiam nem ilyen okos,de imádom őket is! Na szóval a fiam egy hónap után úgy döntött,hogy ez nem neki való,mikor még azt se tudta milyen is az egyetem,csupán csak a társaságot rühellte a kezdetektől!
Beletörődtem,nem bántottam miatta DE a mai napig 15 év elteltével is összeszorul a szívem amikor látom,hogy mennyit kell dolgoznia fizikai munkát és mennyivel könnyebb lenne az élete,ha annak idején egy kicsit megfontoltabb!
Úgy döntöttem, az első félévet megcsinálom, de utána elmegyek dolgozni egy fél évet a barátom édesapjához. Nála megvan a helyem, máskor is dolgoztam már nála, és ő támogat a dologban. Fél év alatt lesz időm gondolkodni (a gépészmérnöki meg sem fordult a fejemben - eddig), de az biztos, hogy a tanárin nem maradok egy egész évig.
Mindenkinek köszönöm aki építő jellegű hozzászólást írt - sokat segítettetek abban, hogy ezt elrendezzem magamban - szóval még egyszer köszönöm!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!