Más szülei is reagáltak így arra, hogy ott akarja hagyni a gyerekük az egyetemet? Miért van ez?

Idén kezdtem el az egyetemet, de tegnap odaálltam a szüleim elé, hogy ott akarom hagyni, és szakmát akarok tanulni. Akkora balhé lett belőle, hogy utána remegtem az idegességtől órákon keresztül... Lenne egy üres évem, mert csak jövő ősszel indulna a képzés ahova menni akarok, de addig mindenképpen elmennék dolgozni valahová, hogy pénzt keressek, mert nem akarom rájuk lőcsölni a képzési díjat. Kiborultak, és kikötötték, hogy nem engedik, hogy dolgozzak, úgyse találnék semmilyen állást "egy sz@aros kis érettségivel", nem is állnám meg a helyem egy munkahelyen, egy hétig se bírnám, stb... Ott kell maradnom az egyetemen egy évet, és ha sikeres vizsgáim lesznek, esetleg lehet arról szó, hogy halasztok egy fél évet, de amúgy felejtsem el. Hiába mondtam, hogy egy jó szakember többet ér mint egy semmilyen diploma, de meg sem hallgattak. Olyan érzésem van, hogy nem engedik, hogy a saját kezembe vegyem az életemet, hogy azt csináljam amit szeretnék... Egyszerűen nem engedik, hogy önállósodjak. Csakis nekik kell megfelelnem. Tudom, hogy ott rontottam el, hogy beiratkoztam, de annyira meg akartam nekik felelni... Viszont nem akarom tovább csinálni. Utálom. Ráadásul a vita alatt nagyon csúnyán kigúnyoltak és megaláztak. Olyat is mondtak, hogy arra van eszem, hogy kikészítsem az ember idegeit, másra nem. Most nem tudom mit csináljak. Tudtam, hogy nem fognak örülni ennek, de nem számítottam arra, hogy anyám bőgni fog, hogy szégyent hozok a családra, apám meg olyan szankciókat vezet be, hogy még véletlenül se gondoljak arra, hogy otthagyom az egyetemet. Nem értik meg, hogy utálom az egészet, és hogy nem is érdekel amit tanulunk, mert "jó lesz az majd valamire". Azt mondták, hogy bizonyítsam be, hogy tudom csinálni az egyetemet 100%-on, mellette elmehetek hétvégente dolgozni, és azt a pénzt félrerakhatom. Tényleg? Köszönöm. Az pont arra lesz elég, hogy az utazást kifizessem... Úgy érzem, ellehetetlenítenek attól, hogy bármit is kezdjek magammal.

Másoknál is ez van? Vagy csak az én szüleim nem bírják elfogadni, hogy az én céljaim nem egyeznek az ő elképzelésükkel? Meg lehet ezt velük valahogyan értetni? Annyira tanácstalan vagyok és elkeseredett...