Hogy mondjam meg, hogy ott szeretném hagyni az egyetemet?
23 és fél éves lány vagyok,tavaly szeptemberben kezdtem az egyetemet. Van már egy okj-s szakmám,csak azt gondoltam,hogy márpedig azzal nem fogok tudni hatalmas nagy karriert csinálni,úgyhogy kitaláltam,hogy egyetemre megyek. Nappali képzésre vettek fel,így teljes mértékben a szüleimtől függök anyagilag,mert hiába volt pl ösztöndíjam,dolgozni nem tudok annyit a suli mellett,hogy önálló legyek.
Leszögezem,hálás vagyok,amiért támogatnak,de én ebbe beleuntam. Nagyon rosszul érzem magam attól,hogy függök tőlük ennyi idősen,és hogy mindenre tőlük kell pénzt kérnem. Nem is állunk annyira jól anyagilag,hallom is mindig,hogy így a pénz,úgy a pénz,lehet hogy nem direkt,de ezzel olyan lelkiismeretfurdalást csinálnak nekem,hogy csak na. Pedig nem arról van szó,hogy szórnám a pénzt,bulizni se jártam,de már attól gyomoridegem volt,ha megint fel kellett hívnom apát,hogy küldjön már pénz,mert nem tudok mit enni(heti 2-3000 ft-tal számoltak,hogy nekem az elég lesz kajára,osszam be). Néha,amikor olyanjuk van,sakkban tartanak azzal,hogy rájukszorulok. Úgy kezelnek,mint egy gyereket,úgy érzem,hogy ideje "felnőnöm" és valamilyen szinten függetlenednem,de erre így képtelen vagyok. Ezért úgy döntöttem,hogy dolgozni szeretnék,az egyetemet abbahagyom,majd később levelezőn folytatom a tanulmányaimat.
Ezek az érveim. Hogy fogadnátok?
Megjegyzés: Igen,lejött nekem is,mennyire gáz,hogy egy ilyen "felnőtt" kérdésben nem tudok/merek egyedül dönteni,ebből is érzem,hogy jó lenne már felnőni.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Ha bármi mód van arra, hogy egyetemet végezz, akkor szorítsd össze a fogad és tanulj.
Persze csak akkor ha jól is megy és szereted is, mert ha közben kínlódsz, utálod és bukdácsolsz, akkor nem sok értelme van.
Most úgy gondolod később majd levelezőn stb... nagyon nehéz. A mostani szituációt kibírni könnyebb mint majd munka, család mellett éjszakázni, szabit kivenni, hogy bejárhass konzultációra stb stb.
Azt jól látod, hogy ez egy "felnőtt" kérdés, de még nagyon gyerekfejjel állsz hozzá. Ha adott egy lehetőség, amiért áldozni kell, amit azért lehet bírni, akkor élni kell a lehetőséggel.
Nagyon sok embernek nincs lehetősége sem egyetemre járni, mert a szülők, ha véreset pisilnek akkor sem tudják megoldani.
Én sülőként nagyon kiakadnék. Hiszen a lehetőséget megadtam és Te nem akarsz élni vele, mert úgy kényelmesebb számodra.
Nem tudom,lehet,hogy kifogás. De én csak azt érzem,hogy így,ebben a helyzetben nem vagyok boldog,gyomoridegem van,semmirekellőnek érzem magam(valamiért apáék felől érzem ezt,mert hogy még mindig ők "pénzelnek" és ezt érzékeltetik). Komoly szégyenérzetem van amiatt,hogy körülöttem minden korosztályombeli ismerősöm dolgozik(pedig többségük egyetemre is járt-csak nem ilyen késve,mint én),lassan családja van,én meg iskolás vagyok,egy gyerek.
Nincs baj az egyetemmel,levelezőn folytatnám is,de még ennek a döntésnek a közlésétől is be vagyok parázva. Tanulni AKAROK,folyamatosan képezni akarom magam,mert szeretném sokra vinni az életben,és mert szeretnék sokoldalú,illetve képzett lenni. De nagyon rosszul érzem magam attól,hogy 27 leszek,mire végre el tudok menni dolgozni. Diákmunkát eddig is végeztem,de mint írtam,a suli miatt annyit nem tudok.
Köszönöm a válaszokat,bevallom,ha nem is 100%-ban,de bíztató válaszokra számítottam,elgondolkodtat,hogy ennek az ellenkezője történt.
válasza: válasza:Szerintem is tanulj, ilyen lehetőséged nem lesz többé! Ha halasztasz, egyáltalán nem biztos, hogy valaha tényleg megszerzed munka mellett a diplomát, de ha sikerül is, sokkal nehezebb lesz.
Ahogy én látom a dolgot, nagyjából ezeket teheted:
1. Lenyeled a büszkeséged, összeszorítod a fogad és kibírod az indirekt kritikát.
2. Kihasználsz minden munkalehetőséget (nyáron is), azzal a kitétellel, hogy nem romlik annyit a tanulmányi eredményed, hogy félévet kelljen halasztanod. Emellett a lehető legkevesebbet kérsz a szüleidtől, és látják, hogy megteszed, ami tőled telik.
3. Diákhitelt veszel fel. Ezzel időlegesen talán jobban érzed majd magad, de mikor eljön az idő, hogy vissza kell fizetned, azért rosszabbul jársz majd.
Plusz lehetőség: esetleg megbeszéled a szüleiddel, hogy rosszul érzed magad, amiért a támogatásukra szorulsz, ezért annak a pénznek egy részét, amit adnak neked, tekintsétek kölcsönnek... Legalább nem kell kamatot fizetned...
Ez utóbbit egyszer-egyszer én is megtettem: ha olyat kértem a szüleimtől, amit "túlzásnak" éreztem, akkor később visszafizettem egy részét. (Pl. egy drágább tanfolyam, amit "hobbiból" néztem ki magamnak, vagy amikor elkezdtem a saját vállalkozásom, és kellett egy kis kezdeti segítség.)
válasza: válasza:Nekem van egy csoporttársam,aki egyéni tanrendet kért, a munkája miatt. Vagyis jóformán nem jár be,csak ha kiselőadást tartunk ,és ra kerül a sor. Előadja,és már ott sincs.Bár nem tudom,te milyen szakon vagy.
Egyébként átérzem,én is hasonló helyzetben vagyok 23 évesen,nagyon rossz.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!