Hogy mondjam meg, hogy ott szeretném hagyni az egyetemet?

23 és fél éves lány vagyok,tavaly szeptemberben kezdtem az egyetemet. Van már egy okj-s szakmám,csak azt gondoltam,hogy márpedig azzal nem fogok tudni hatalmas nagy karriert csinálni,úgyhogy kitaláltam,hogy egyetemre megyek. Nappali képzésre vettek fel,így teljes mértékben a szüleimtől függök anyagilag,mert hiába volt pl ösztöndíjam,dolgozni nem tudok annyit a suli mellett,hogy önálló legyek.

Leszögezem,hálás vagyok,amiért támogatnak,de én ebbe beleuntam. Nagyon rosszul érzem magam attól,hogy függök tőlük ennyi idősen,és hogy mindenre tőlük kell pénzt kérnem. Nem is állunk annyira jól anyagilag,hallom is mindig,hogy így a pénz,úgy a pénz,lehet hogy nem direkt,de ezzel olyan lelkiismeretfurdalást csinálnak nekem,hogy csak na. Pedig nem arról van szó,hogy szórnám a pénzt,bulizni se jártam,de már attól gyomoridegem volt,ha megint fel kellett hívnom apát,hogy küldjön már pénz,mert nem tudok mit enni(heti 2-3000 ft-tal számoltak,hogy nekem az elég lesz kajára,osszam be). Néha,amikor olyanjuk van,sakkban tartanak azzal,hogy rájukszorulok. Úgy kezelnek,mint egy gyereket,úgy érzem,hogy ideje "felnőnöm" és valamilyen szinten függetlenednem,de erre így képtelen vagyok. Ezért úgy döntöttem,hogy dolgozni szeretnék,az egyetemet abbahagyom,majd később levelezőn folytatom a tanulmányaimat.

Ezek az érveim. Hogy fogadnátok?

Megjegyzés: Igen,lejött nekem is,mennyire gáz,hogy egy ilyen "felnőtt" kérdésben nem tudok/merek egyedül dönteni,ebből is érzem,hogy jó lenne már felnőni.