Hogy mondjam meg, hogy én mégsem költözöm? Szülők, ti ezt anya helyében hogyan fogadnátok? 16/L

Anyaként rosszul fogadnám, hogy nem jön a lányom.

Csak azért, mert hiányozna. De megérteném.

Azért mert nekem új párom van, nem szakíthatom ki a gyerekemet a környezetéből. Barátaitól, iskolájától, sőt a hazájától, attól, hogy saját anyanyelvén beszélhessen.

Nem lenne hozzá jogom. Az én boldogságomnak nem lehet az ő boldogtalansága az ára.

Azért mindent megtennék, hogy itthon jó kezekben tudjam.

Anya vagyok, három gyerekkel. Felnőtt "gyerekkel".

Van egy ismerős család, akik 4- ből 3 gyereket kivittek magukkal külföldre.

A nagy aki 18 éves a sarkára állt nem ment velük, mert ide köti minden, érettségi előtt itthon maradt. A 17 évest ide oda rángatják, azóta kétlaki lett, itthon rengeteg barátja van. Ha teheti haza jön a testvéréhez. A kicsik követik a szüleiket, hamar beilleszkedtek, tanulgatják a nyelvet.

Sajnos rengeteg a felelőtlen felnőtt, aki bele se gondolva a saját boldogulásuk miatt gyerekeit akaratuk ellenére próbálják kivinni külföldre.

A kicsik még hamar alkalmazkodnak a megváltozott környezethez, a számukra ismeretlen kultúrához, ragad rájuk a nyelv. A szüleik mellett biztonságban érzik magukat.De már egy 16 éves akinek van saját élete, iskolája, baráti köre, szerelmi kapcsolatai kezdenek bontakozni, nem fogja magát kint jól érezni. Ezt elhiheted. Ha teheted látogatóba kimehetsz. De majd felnőttként lesz saját döntésed, egy olyan országban ahol te szeretnél.