Mivel értessem meg anyával, hogy el kell tűnnöm innen? Mit mondjak?
El kell mennem innen, muszáj.
16 éves lány vagyok, most 11.-es.
Külföldre szeretnék menni, tanulni. Minél hamarabb, de nem tudom, mit mondhatnék anyának.
Miből jönnénk rá? Benne voltál a hírekben? Vagy mi?
Anonim oldalon vagy, nincs kint a neved, sem semmi más. Nagy vonalakban írd le, hogy mi történt. Ez nélkül nehéz segíteni.
Ha anyád annyira sz.rik rád, akkor el fog engedni. Ha nem fog, akkor mégsem annyira gondatlan. Bár szerintem a leggondatlanabb szülő sem engedné a 16 éves gyerekét külföldön élni, 2 évvel az iskola befejezése előtt, akár rokonokhoz, akár csak úgy a vadvilágba, valami olyan tett miatt, ami marhára ciki neki. Mert itt csak
ennyiről van szó, hogy már nagyon ég a pofád tőle. Más ennyi idő után már azt is leírta volna, ha embert ölt.
A 8-as válaszoló vagyok, csak a miheztartás végett írnám akkor, hogy az utóbbi 3 évben milyen apró kis gondjaim voltak:
Meghalt egy családtagom, akit előtte 3 évig láttam szenvedni, és akit én segítettem pelenkázni. Nem volt kellemes.
A családom egy rohadt nagy hülyeség miatt 2 részre szakadt, én nyilván a szüleimmel maradtam, de qrvára nincs igazuk, és jó tudni, hogy esetleg miattam is így fognak veszekedni, ha előáll 5-10 év múlva ez a helyzet.
Elvesztettem az egyetlen barátomat, azóta sincs 1 sem. (Nem azért, mert ilyen kedves tudok lenni.)
A családomban súlyos betegségek vannak (szívbetegségek, rák...)
Szerelmes lett belém egy fiú. Ja, és 8 hónapig zaklatott.
Az iskolámmal is vannak gondjaim, ami a "város legjobbjaként" volt hirdetve. Lehet, hogy csak azóta nem az, hogy én oda járok, de azóta nagyon sz.r.
1 hónap alatt meghalt 4 ismerősöm.
Nekem is egészségügyi gondjaim lettek.
Anyagi gondok a családban.
És igen, elviselem, azt hiszem ezek után, te is eltudnád, még ha fogalmam sincsen, hogy mik azok (nem is érdekel).
Egy nagyon személyeset kihagytam, de remélem fel tudod fogni, hogy mivel az 1. halálesetet tekintve mind 1 év alatt történt, már nagyon elegem van, stresszes vagyok, és mennék már én is, akárhová, de innen el. De azért kitartok, mert egy életen keresztül nem lehet azt játszani, hogy mindig kibújok a problémák alól. Aztán ha egyszer jön olyan, ami alól nem tudsz, akkor mit csinálsz? Rohansz vissza abba az országba, ahonnan menekülnöd kellett a gondatlan anyádhoz? Vagy öngyilkos leszel? Vagy?
Mellesleg az, hogy külföldön élsz-e vagy sem, teljesen mindegy ebből a szempontból. Plusz, ha külföldre költözöl, akkor csak még több bajod lesz a hivatalos ügyekkel a költözéssel kapcsolatban, a kinti élettel, az idegen szokásokkal, az ottani iskolarendszerrel, meg azzal, hogy itt meg kellett szakítanod a tanulmányaidat. Ha neked ez hiányzik még a gondjai tetejébe, csak menj. Sok sikert hozzá!
Ha azért írtam volna ki, hogy valakinek elmondjam, már leírtam volna. Nem?
62%-os válaszadó, elhiszem, hogy nehéz az életed és hogy másoké is az. De én tudok menekülni és fogok is. Nem bírom ezt tovább elviselni.
És nem, nem az történt, hogy annyira borzasztó ciki dolog történt velem.
Látom, az észosztás az nagyon megy.
Tipp: Jobb iskolák, nyelvet tanulhatsz, ezáltal később sokkal jobb állásajánlatokat is kaphatsz.
(Ha szeretnéd privátban leírhatod, mi a probléma, szívesen meghallgatlak.)
Nem "észosztás megy", ha em segiteni prőbálunk, csak túl makacs és önfejű vagy, hogy lásd.
Ez nem kritika, hanem tény, ami az életkorod velejárója.
Gyerek vagy még.
Nincs olyan szörnyű dolog, ami miatt ennyi idősen ilyen messzire kellene menned, felnőttként sincs.
A menekülés sosem megoldás, a dolgokkal szembe kell nézni, ezért is mondjuk, hogy írd le mi történt, mert akkor talán tudunk segíteni.
Ha eltűnsz, attól a problémád valőszínűleg nem fog megszűnni, vagyis bem jobban, mintha másik suliba kerülnél.
Ha zaklatnak, akkor ugynacsak nem az a megoldás, ha elmenekülsz, mert az bárhová követ, el kell dolgozni..
Menekülésse nem az történik.
Ha a problémádat eltemeted, akármi is az, akkor csak felemészt.. H elmenekülsz, akkor legyőzött.
Szembe kell menni vele.
Az anyukdnak kellene a legnagyobb támaszodnak lennie, de ő nem oylan, akivel meg tudod beszélni a dolgaidat, ezt értem.
Itt vagyunk, anonim oldalon senki nem fog felismerni...
Tudod tiniként, gyerekkent egy-egy problémát hajlamosak vagyun felnagyítani, megoldhatatlannak gondolni, és nagyon egyedinek..pedig nem az, csak ebben a korban minden más..
Mi is voltunk tinik( én speciel nem is annyira régen), így tudjuk.
Leírok egy példát, sokkal fiatalabb voltam mint te, tehát egy nagyon aprő bajom volt., nyaralni voltunk 13 voltam, valami beesett a vízbe, és én be akartam ugrani utána, lekaptam a pólómat, igen, csak elfelejtettem, hogy nincsen alatta semmi, persze a fiű aki régota tetszett, mert minden évben velük mentünk ezt látta, nekem akkor még semmi mellem nem volt, voltak s komlexusaim( pszichológushoz kelett volna járnom, már tudom, azóta voltam is), tehát nagyon nagyon mélyen érintette. Próbáltama szüleimet rávenni, hogy menjünk haza, nem sikerült, 3 napig ki sem tettem a lábanpm az apartmanból, és még a következő évben sem mentem el nyaralni..
Ma már nevetek az egészen..
Tudom, hogy valószínűleg ez piszlicsálé ügy a tiédhez képest, fiatalabb is voltam, de nekem akkor ez nagyon nagy dolog volt, senki nem tudja átérezni mit is gondoltam, éreztem, főleg, hogy ez nekem alapból is napi problémámhoz kapcsolódott.
Lehet, hogy ha akk megbeszélem otthon, akkor szakemberhez kerülök, és valószínűleg nem éltem volna meg ezt az egyszerű esetet ennyire halálosnak...
Azért írtam le hogy rtsd, hogy ami neked most. Akkora nagy ügy, lehet hogy nem is az..
Ha pedig igen, akkor megoldás kell á találni, am nem ltétlenül a külföldre rohanása.
De megszűnne az összes problémám.
Ez, hogy látott valaki félmeztelenül, egyáltalán nem lenne probléma számomra. Az enyémek ennél jóval súlyosabbak.
Hiába néznék szembe a dolgokkal, semmi változás nem történne. Max. rosszabb lenne minden, ha beszélnék róluk másoknak.
Látod, ezt mondtam,
én is ezt éreztem...
Neked nem súlyos az én bajom, mert téged ez enm zavar. Nekem annyi idősen annyira az volt, hogy évekig problémáim voltak, most az elmúlt pár évben léptem túl szakember segítségével, pedig már férjnél vagyok, 27 éves. Mert az alap probléma nem a meztelenség volt, hanem ami miatt azt úgy éltem meg.
Akkor azt gondotam senki nem tud segíteni, csak ha én nem én volnék..vagy megműtenenek és szép volnék, pedig szép kislány voltam.
Mindenkinek a saját baja a legnagyobb, azt is értem, hogy a tied sokkal nagyobb leet, hisz idősebb is vagy mint én voltam, plusz én nem akartam külföldig menekülni.
Egyeként csak egyre gondolok, hgy a családodban valaki molesztál, csak ezt tudom elképzeni, hogy a külföld a megoldás, hiszen akkor nekpm kell csak évente egyszer 2ser hazamenned, míg ha a országban maradsz gyakrabban..
Ha külföldre mész a nyáron ugyanúgy itthon leszel, arrra gondoltál?
Egyéb:
Külföldre költözni élevitelszerűen tenyleg csak gyámhatóság engedéllyel lehet.
Cserediákprogrammal meetnél ki anelkül, de azt pedig az iskola szervezi le, és 1-2 félevig tart, sok esetben mg egy évet scúszol itthon, mert van,hogy úgy fogadják el, ha itt is elvégzed azt az osztályt.
Nem csak a szülőket kell meggyőzni, azért bonyoltabb annál.Főleg, hogy tanköteles vagy még.
Plusz szülők, és gyám nélkül ugyancsak bonyolult a költözés.
Tehát a legkisebb gond a szülőd meggyőzése lesz.
Az én problémáim elég súlyosak, hiába próbálod éreztetni, hogy néhány év múlva csak nevetek majd rajtuk.
Miért lennék itthon a nyáron?
Idén nyáron is kb 2 hetet voltam az országban.
A költözést elintézni nem lenne probléma.
nem vagy 18 addig nem tudsz menni szal ki kell bírnod
am meg én sem hiszem h olyan nagy lenne a "gond" akkor nem itt kérdeznél .....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!