Ha egy nő megunja a saját gyerekét, és nem akarja többé nevelni akkor mit tehet? Be lehet adni intézetbe?

Add nekem, minden álmom egy kislány vagy kisfiú (tökmindegy), de nekem eddig csak egy vetélés "jött össze". Ilyen szép, igazságos az élet... az egyik a lelkét kitenné, mindent odaadna, és csakazértsem sikerül, a másiknak meg összejön, és azon gondolkodik, hogyan szabadulhatna meg tőle. Ő aztán biztos megérdemelte, ja...

Egyébként akik annyira védik a kérdezőt: szerintetek normális anya az, aki KOMOLYAN gondolja, hogy intézetbe adja a gyerekét azért, hogy úgy élhessen, mint egy tinilány? "a gyerek elrontja az életét, mindig mindenhol ott van és akadályozza az életben" - ez a mondat különösen csodálatos, szerencsétlen gyerek csak egy kolonc, semmi több. A 10-es válaszoló esete nem ugyanaz, ugyanis ő tisztességesen felnevelte a gyerekét, nem akarta intézetbe adni. Igen, néha úgy érezte, hogy teli van a töke, de ez teljesen érthető, és nem egyenlő azzal, hogy "hogyan szabadulhatnék meg a saját gyerekemtől?"

Es most azert a fent emlitett no a hibas, amiert te nem esel teherbe?

Igen, az elet igazsagtalan. De a te eseted ossze sem hasonlithato ezzel.

En oszinten szolva sajnalom a not is. Sokan rl nem tudjak kepzelni, milyen nehez egyedul, semmilyen segitseg nelkul. Lehet itelkezni, de 1 hetre nyugodtan csereljetek egy egyedulallo anyukaval. Megneznem , hogy birnatok.

Szerintem segitseg kene neki, meg egy kis par ora kulon a gyerektol, rogton nem gondolkodna igy.

Tehat az önző, aki kikapcsolódásra es társra vágyik? Agyad az nem sok van. Ennyi erővel minden no, aki társ kapcsolatban neveli a gyereket, egy önző dög. Minek neki a ferj, meg a gyereknek az apa, azonnal váljon el es tobbet ne is engedje az apa közelébe se a gyereket! De az is hulye, aki a gyerek születése utan nem csak a pelankacserenek akar elni, hanem esetleg szórakozásra vágyna, ugye? Próbáld mar ki, hogy meddig bírod a negy fal kozott, felnott társaság nelkul, csak az gyerekkel. Max par napig. Nagy a szád, de fogalmad nincs, miről beszélsz. Akkor ítélkező, ha próbáltad mar.

Nyilvan nem akarja örökbe adni a gyereket, vagy "megszabadulni" tole, csak elfáradt, ami érthető. Igencsak ki lehet, ha nem finomabban fogalmazta meg. Segitseg kellene neki, nem baxogatas, de itt nyilvan mindenkinek tökéletes az élete es fogalma nincs arrol, milyen valoban egyedul lenni, minden segítség nelkul.

Kedves utolsó!

Ezt írod: "Nyilvan nem akarja örökbe adni a gyereket, vagy "megszabadulni" tole, csak elfáradt, ami érthető."

És ez volt a kérdés: "Ha egy nő megunja a saját gyerekét, és nem akarja többé nevelni akkor mit tehet? Be lehet adni intézetbe?"

Tényleg nyilvánvaló, hogy nem akarja beadni? Mint mondtam, én megértem, hogy teli a töke, ilyen azzal is előfordul, akinek van férje, és annak sokkal nehezebb, akinek nincs. Az is tök reális igény, hogy néha a gyerek nélkül lehessen, és szar lehet, hogy ezt nem tudja megoldani. DE az nem normális dolog, hogy emiatt már arról érdeklődik, hogyan tudná intézetbe adni azt a gyereket. Szeretet? Kötődés? Ilyesmi nincs? Miután szó szerint azt kérdezte, be lehet-e adni intézetbe, szerintem ne vegyük készpénznek, hogy nem akar komolyan megszabadulni tőle. És ezt szerintem igen is el lehet ítélni, mert aki képes így megszabadulni a gyerekétől, az egyszerűen nem szereti. Basszus, a macskámat se lennék képes eldobni magamtól, mert nekem esetleg kényelmetlen, nemhogy a gyerekemet.

Nos, tisztán emlékszem egy kerdesre, ahol a kerdezo egy 6 ev körüli gyereket akart örökbe adni a kérdésben, mert egyedul nevelte es elfáradt. Ott szinte osszes valaszadónak leesett, hogy valójában szo nincs arrol, hogy örökbe adna, egyszeruen nem tudta, hogy mit csinaljon.

Fogalmad sincs rola, milyen nehez egyedul, ne itelkezz.

Figyelj, ezen kár vitatkozni, mert egyedül a kérdező tudja, hogy komolyan gondolta-e vagy nem, ő viszont láthatóan kivonja magát, nem válaszol semmire. Egyébként pont ezért kezdem azt gondolni, hogy ez csak egy lázító kamukérdés, semmi más.

Ha mégsem kamu, én úgy gondolom, hogy amennyiben komolyan gondolja, hogy megszabadulna a gyerektől, igenis szégyellje magát, ha meg nem gondolja komolyan, akkor ne így tegye fel a kérdést. Rögtön másképp hangzik, ha azt kérdezi, hogy "szörnyű ember vagyok, amiért néha úgy érzem, hogy bárcsak ne lenne a gyerek?", mint az, hogy "intézetbe adhatom-e a gyereket, ha meguntam?"

De szerintem kamu, kitette a kérdést, aztán most élvezkedik a vitán, és nem szól semmit.