Ha visszamehetnél az időbe 10-14 éves korodra, mit üzennél a szüleidnek, hogy másképp csináljanak a nevelés terén?

Hogy szigorubban neveljenek ne hagyanak magam donteseket hozni.

Kulonora angolbol nem artott volna igy nem kellett volna 30 evesen nyelvet tanulni.

Hogy minden nap kikerdeztek volna akkor nem 40 evesen jutottam volna el felsooktatasba hanem hamarabb

Nem kellett volna engedi 21 egesen ferjhez menni.

-Hogy BESZÉLGESSEN velem anyám, tekintsen önálló emberi lényként, akinek vannak gondolatai és érzései, legfőképp kérdései, bizonytalanságai, és nem csak egy bábú a sarokban, aki elvan, ha csendben van és játszik....

(Van, akinek az anyja a legjobb barátnője, mert mindent meg lehet vele beszélni. Na én erről csak álmodhattam, és sokáig vártam, hogy egyszer hátha elkezd velem beszélgetni és komolyan venni, nem pedig csak lerázni. Gondoltam, hogy sose leszünk olyan baráti kapcsolatban, mert azt már pici gyerekkoromban kellett volna kezdenie, de hogy sose törik meg a kettőnk között lévő fagyos kapcsolat és az a baromi magas fal, azt nem gondoltam volna kis tini koromban. Pedig nagy szükségem lett volna, hogy nyugodtan fordulhassak hozzá, ha bármi nyomaszt, de végül egész életemben egyedül maradtam a gondjaimmal és persze az örömeimmel szintúgy.)

-És örültem volna, ha nem erőlteti, hogy olyan irányba tanuljak, amiben ő is dolgozik... Most egy piacképtelen diplomával nem tudok mit kezdeni, amik meg érdekeltek volna, olyan munkát nem vállalhatok, mert nem tanultam ugye...

-És valószínűleg minden rendben lett volna, és anyám se lett volna ilyen elnyomó és dirigálós személyiség, ha nem vált volna el apámtól, és nem egyedül nevel, hanem közösen nevelnek, és igazi családban élhettem volna. Már nem lett volna bennem annyi bizonytalanság, kérdés és félelem...

Szóval ha 0-4 éves koromba mehetnék vissza, akkor megmondanám anyámnak, hogy ne váljon el, hanem néha ő is alkalmazkodjon apámhoz és szeresse őt, vagy ha nem, akkor ne szüljön meg, mert egy nő egyedül soha az életben nem fog tudni boldog, nyugodt gyerekkort teremteni a gyerekének!

Ne vegyék evidensnk, hogy én érzem, hogy elégedettek velem, és hogy én is olyan magabiztos vagyok mint ők.

Dicsérjenek kicsit többet, ne az legyen, hogy ha 4-est kaptam, akkor " miért nem 5 ös?" Ha 5-öst, akkor az természetes, vagy mert megnyertem egy versenyt, az evidens...

Nem az.. Sk önértékelesi gondtól megkiméltek volna, amivel most felnőttként is küzdök...vagy vittek volaq szakemberhez a kisebbségi komplexusaimmal, nem azt gondolni, hogy kinövöm..

Egyébkent nagyon szeretnek, szerettek, és sosem cserélnem el őket. Nagyon jó a kapcsolatom velük, jobb, mint a legtöbbeknek