Nem gond, hogy 13 évesen is velünk alszik?
Én nem félek ettől, miért gondolod? Soha egy szót nem szóltam neki ax énéjszakai félelmeimről, nem kérdeztem tőle egyfolytában, hogy fél-e, nem is gondoltam az elején, hogy ő is félni fogba sötétben, mert a családunkban is legtöbbször két generációnként jelentek meg a félelmek, ezért is gondoltam, hogy ő kimarad. Amikor először átjött hozzám, hogy fél, azt mondta, rosszat álmodott, így megengedtem, hogy aznap éjjel velem aludjon. Következőkor mikor megint átjött, visszakísértem az ágyába, ott maradtam vele, míg el nem aludt. Aztán sokáig nem is ébredt fel éjjel, csak kérte, hogy hadd hagyhassa égve az előszobai lámpát és ne csukjam be teljesen a szobaajtaját. Így ment egy fél évig, majd egyszercsak magától oltotta le az előszobai lámpát. Több, mint egy fél évig nyugodtan aludt sötétben, maj egyszercsak magától átjött hozzám, s anélkül, hogy megkérdezte volna, befeküdt bellém, úgy hogy nem is ébredtem fel. Reggel, mikor mellettem találtam, nem szóltam semmit, gondolván megint rosszat álmodott, és akkor még kicsi is volt.
Tehát, nem hajszoltam bele én semmibe, nem buzdítottam arra, hogy velünk aludjon, csak ráhagytam. Nem is mindig jött át aludni, ha rendszereznem kéne, talán egy héten egyszer jött át, akkor is gondoltam azért, mert rosszat álmodott, megesik az ilyen. Mikor már nagyobbacska volt, és egy ideig semmi jelét nem adta, hogy fél-e, egyszercsak megint átjött éjjel. Reggel kérdeztem tőle, hogy mi volt a gond, akkor mondta, hogy éjjel felébredt, és félt egyedül visszaaludni. Akkor hoztuk be az éjjelilámpás dolgot, ami egy ideig működött, el is múlt a félelme, nem jött át, nem kapcsolt lámpát. Majd egy év után megint félt és a lámpa sem működött, így egyszeregyszer nálam aludt, néha meg én kísértem vissza a szobájába.
válasza:"nem buzdítottam arra, hogy velünk aludjon, csak ráhagytam."
A szülő nem RÁHAGY, hanem NEVEL.
válasza:"Legalább a lányom és én is felelőségteljesebb emberekké válhatnánk."
A te életedben egy komoly törés volt, úgy tűnik, és amit mondani fogok, a világ legfeleslegesebb dolga lesz, de:
Neked nem lett volna szabad még gyereket vállalnod.
Még most sem tudod felfogni igazán, hogy egy gyerek az nem te vagy, hiába belőled született, nem a te szerves részed, hanem saját gondolatai, érzései vannak, ugyanakkor a te felelősséged, hogy az ő gondolatai és érzései is rendben legyenek. Neki az (lenne) az alap felállás, hogy te nyújtod a biztonságot, hiszen te vagy az anyja... esetetekben erről egyáltalán nincs szó. Mivel arról beszélsz már, hogy a családotokban "öröklődik" a félelem a sötétségtől (mégis, hogyan?), valószínűleg te magad sulykoltad bele a gyerekbe, hogy úgyis félni fog. Nem hiszem, hogy tudatosan tetted, de kigyógyítani te nem fogod tudni belőle, szóval ha nem viszed el pszichológushoz, azzal ártani fogsz neki.
válasza:Kutyás válaszoló vagyok újra.
Kicsit továbbgondoltam a dolgot...
Először is oldjátok meg mindenképp a lányod problémáját pszichológus segítségével, ugyanis a kutyákra pillanatok alatt átragad a gazdája hangulata. Ha a lányod fél, könnyen lehet, hogy a kutya is átveszi és ő is félni fog és akkor már rögtön 2 problémával álltok majd szemben.
válasza:Nem utya kell neki, hanem szakember - veletek együtt.
Egy állat nem megoldás - jó, rövid távon lehet, de hosszú távon... mi lesz, ha mondjuk el kell költöznie (koli, albi, egyetem miatt)? Akkor sem fog tudni egyedül aludni, mert rettegni fog.
Nem, pszichomókus aki feloldja és megszünteti - egy életre is akár - a félelmét, de ez szaki nélkül nem fog menni!
válasza: válasza:De igen! Nagyon-nagy gond. Eszméletelen sok baja lesz felnőttként, ha azonnal nem teszel ez ellen a rossz nevelési minta ellen.
El kell vinni a lányodat a Nevelési Tanácsadóba egy gyerekpszichiáterhez. Az a szülőkkel is szokott beszélgetni - ami neked is nagyon-nagyon jót tenne. És ne halogasd, hanem vidd el azonnal!
válasza:58-as voltam:
A családban úgy "öröklődik" a sötétségtől való félelem, hogy generációk sora óta dependenciába tasztíják a gyereket, már csecsemőként sem engedik leválni a szülőről (fizikai leválás), ijesztegtik a félelmmel, és erősítik a meglevő szeperációs szorongást. A súlyos nevelési hiba mintája "öröklődik" és nem a gének.
És pszichiáterhez kell vinni, nem pszichológushoz, mert az a lányodnál már kevés. Nem csak az a baja, amit te leírtál, és azokat átírni nem kis tudás kell és nem kis munka, nem kis idő. De most kell megtenni, különben neveltél egy roncsot ember helyett.
Ha jó anya vagy, akkor nem akarod, hogy a gyereked attól szenvedjen, amitől te is szenvedtél. Ugye? :)
Elviszem pszichiáterhez vagy bárkihez, aki gyökerestül kiírtsa belőle minden félelmét, a ti javaslatotokra én is kérek időpontot, viszont azzal nem értek egyet, hogy én neveltem bele ezt a félelmét. Még gondolni sem gondoltam arra, hogy netán ennyire fontos problémává válhat egy gyereknél a sötétben való félelem. Az elején azt hittem, hogy csak egy egyszerű múló gyerek-félelemről van szó, semmi komolyról. Aztán egyre nőtt és amikor megint elő jött a félelme és megint elmúlt, majd megint előjött és én még mindig azt hittem, hogy csak azért fél, mert gyerek és nem tudja, hogy nincs mitől félnie.
Borzasztó anya vagyok!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!