Nem gond, hogy 13 évesen is velünk alszik?

"Nagyon szeretem a lányomat, ő a mindenem, egyáltalán nem akartam bántani, ezért is engedtem meg, hogyha fél, átjöhessen, nem gondoltam volna, hogy ekkora gond lehey belőle. Én csak jót akartam, akarok neki."

A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. :)

Néha akkor teszünk jót a gyerekkel, ha nem az aktuális perc szerint teszünk jót, hanem hosszútávon. És az néha a NEM.

"Én meg elmegyek tanácsadóhoz, szakemberhez és ha az azt mondja, hogy vigyem el a lányomat is, akkor megteszem. Talán kijavíthatom a hibámat és jó anya lehetek."

Ez oké, rád is fér, de javaslom, a lányoddal kapcsolatban ne akard "előkészíteni a talajt" a pszichológusnál, - egyrészt nincs értelme, egy jó szakember úgyis át fog látni a próbálkozáson, másrészt a lányodnak ártasz vele, ha megpróbálod elnagyolni a problémáját.

"Veszünk egy kutyust neki, aki vele lesz éjjel, ha fél és megnyugtatja. Így egy lépéssel előrébb vagyunk, mivel a kutya mégsem egy ember, s az is megnyugtató lehetne számára, ha csak egy szobában vannak a kutyussal. "

Könyörgöm, gondoljátok át, egy kutya óriás felelősség. Van időtök napi szinten akár 2-3 órát sétáltatni, tanítani stb. (Ha kölyök kutyát visztek, még ennél is több kell).

Akkor inkább már macskát vegyél neki és irány a pszichológus!

Azért nem viszed el orvoshoz, mert félsz, hogy az egész frusztrációt te okoztad a lányodnál??

És erre ott fény derülne??

Kutyás válaszoló vagyok.

Ha így gondolod és közösen vállaltok mindent, ami a kutyatartással jár, akkor oké.