Hogy lehet ilyen anya? Nem ezért dolgoztam nyáron.

Az első-másodéves tankönyveimet és felszerelésemet két nyári diákmunkám és az előző egyetemről maradt ösztöndíjaimból vettem meg (az összeg 100 rongy felett volt). Nem a fele ment el, hanem az egész. A mostani ösztöndíjaimat pedig egyben leadom, mert már így is ciki, hogy huszonévesen anyámék tartják el a fenekem, pedig nem állunk rosszul anyagilag mi sem...

Ha 16 éves lennél vagy elvennék az egész pénzedet, azt mondanám, igazad van. De ne haragudj már, de felnőtt ember vagy, leendő orvos. Ennyi felelősségérzeted nincs?

Hát, tényleg jó lett volna, ha előre közli, hogy ezzel is számoljál, hogy ilyen támogatást nem ad. Viszont van a fejed felett tető, étel előtted és "hagyja", hogy egyetemre járj, ne pedig dolgozz ahelyett is. Tehát támogat. Gondolom, nem szeretné, ha hozzászoknál ahhoz, hogy hogyha lehetőséged van arra, hogy pénzt szerezz, tőle kérj. Másrészről lehet, logikusnak vélte - és ezt megértem -, hogy azért dolgozol, hogy fedezd azt, amire szükséged van. Nem csak a luxust, hanem az egyetemi dolgokat, ahova amúgy nem kötelező járni.

Mármint nem tudom, mennyire érthető, mire gondolok...

Meg oké, hogy eltűnne a pénzed fele, viszont lennének cserébe tankönyveid. Az édesanyád pénzének a fele is eltűnt, cserébe voltak tankönyveid elsőtől tizenkettőig meg még egyéb ezer más dolgod. : )

Szóval nem szép dolog, hogy nem szólt előre, de hát ilyen a felnőtt élet. A pénzt nem csak szórakozásra kell már költeni. Felesleges ezen hisztizni. Később csak rosszabb lesz.

Mellesleg az is felmerült bennem, hogy lehetséges talán, hogy mégsem álltok annyira jól anyagilag, csak ""színlelnek""?

Ha 80ezret kerestél meg, akkor az sajnos a mai világban nem olyan sok pénz, és gyorsan el fog menni. Várd meg, hogy akkor támogatnak-e, vagy sem, és utána keseregj ezen.

Azt amúgy megkérdezhetem, hogy pl. karácsonyi / születésnapi ajándékokat miből álltál eddig?

Na ez a fórum egyre tragikusabb.

Szerintem az itt okoskodók nagy része is felháborodott volna ugyanezen a dolgon, csak könnyű a másikat megszólni. Azért egy normális szülő ha tudja, megteremti a tanuláshoz szükséges dolgokat és büszke a gyermekére. Törődik vele, mert van fedél a feje fölött? Ő akart gyereket, akit fel is kell nevelni, és lehetőségeinkhez mérten elindítani.

Ahelyett, hogy az anya örülne, hogy dolgozott nyáron a gyerek, elveszi a pénzt. Ezzel azt éri el, legközelebb nem megy dolgozni.

Egyetemen ha már sikerült valami pénzt összeszedned, akkor nem szokás a szülőket pumpolni.

Anyukádnak igazad van, amúgy én is azt hittem, hogy 16-nál nem vagy több.

"Ahelyett, hogy az anya örülne, hogy dolgozott nyáron a gyerek, elveszi a pénzt."

Én úgy vettem ki, hogy nem elvette a pénzt, hanem közölte, hogy hogyha kell neki a tankönyv, vegye meg magának. Ez azért nem elvevés, ebből az édesanyának nincs semmi haszna, nem húzta ki a gyerek kezéből a négy tízezrest. Egyszerűen csak nem fizetett valamit, amit a gyerek is meg tud venni magának.

Mellesleg én nem háborodtam fel, amikor 18 éves koromban közölte velem édesanyám, hogy szeretné, ha fizetném a saját dolgaimat a pénzemből. Igaz, ő előre szólt, a pénz megkapása előtt, de nekem is nyilvánvaló volt, hogyha van valamim, akkor nem kérek még. Te sem akkor repetázol, mikor tele van a tányér.

Mondom, szerintem sem szép dolog, hogy nem szólt előre az édesanyja, hogy a pénzét a gyermeknek nem csak arra kell költenie, amire szeretné, hanem arra is, ami szükséges, de szép lassan be kell vezetni a felnőtt életbe.

Az fiam 17 éves. Második éve húzza a belét nyáron a vendéglátásban, mert szipi-szupi telefont, meg kerékpárt szeretne. Az idén meg tudta őket venni, és maradt még egy csomó pénze. Azt mondta a 17 éves gyerek, hogy annak a felét beadja a rezsibe. Azt hittem sírva fakadok a meghatottságtól.

Mindezt úgy, hogy nem állunk rosszul anyagilag, simán megengedhettem volna magamnak, hogy megvegyem amire vágyik. De megbeszéltük annak idején, hogy meg kell tanulnia, hogy mindenért meg kell dolgozni, és meg kell tanulnia a pénz "értékét".

Szóval, szerintem ne hisztizz. Ha én lennék az anyukád, nem most mentél volna először nyári munkára.