Ilyen gyakori, hogy sok elvált nő tényleg "feláldozni" a gyerekeit a reményért, hogy ne kelljen egyedül megöregednie?

Kicsit egyoldalúan látod a dolgokat.

Elöször is az nem elvárható, hogy ha egy nö egyedülmarad gyerek(ek)kel, akkor attól kezdve ne lehessen kapcsolata.

Másodszor igen sok esetben a gyerek(ek) azért (is) ellenségesek az új partnerrel, mert a nagyszülök, az apa heccelik öket ellene.

Harmadszor a gyerek(ek) többsége válás és új partner nélkül is problémásak lesznek (kamaszkor), és ha a szülö nevelni próbálja, akkor meg vannak sértödve.

Negyedszer igen sok esetben az új partnert azért támogatja az anya, mert egyszerüen igaza van, és a gyerekre ráfér a fegyelmezés.

Epp valas elott allo no vagyok egy egy eves kisfiuval.

Bar en meg mindig nagyon szeretem az apukajat amit o mar nem viszonoz sajnos... es egyre onzobb mar a gyerekkel szemben is ... csak a sajat erdekeit nezi...!

Na szval bar az eszem tudja, hogy jobb lesz nekunk egyedul a szivem verzik... es abban biztos vagyok, hogy senki es semmi nem lesz soha fontosabb mint a kisfiam!

Anyuka meg eljen egyedul, osszeszoritott labakkal fejet lehajtva amig ki nem repulnek a gyerekek? Apukan nem kered szamon hogy akkor legyen szives egyedul elni es valas utan nore se nezzen?

Nem mondom, hogy fel szabad aldozni a gyereket, mert az uj tarstol se a molesztalast, se verest se lelki terrort nem szabad elturni. De egyedul egy anyanak baromi nehez anyagilag es egyeb terheket cipelve. Raadasul attol, hogy anya, meg no is, es jobb ha nem lesz besavanyodott , megkeseredett martir.

A gyerek reszerol is lehetne nemi megertes, hogy az anyjanak is kell tars. Verszerinti szulokkel is szokott lenni konfliktus azert, nem kell mindent az 'onzo anya es az undok neveloapa' szamlajara irni.

Azért mert van gyereke, még nem jelenti azt, hogy kapcsolata már nem lehet.

Egy nőnek vannak bizonyos szükségletei is, úgy mint egy férfinak, és nem elsősorban a szexre gondolok, hanem inkább társ-szükségletre.

én is úgy gondolom, ahogy az előzőek.

ez a gonosz mostoha történet annyira gyerekes, és valószínűleg ritkább is, mint gondolod.

ha nincsen panasz, akkor ugyanis senki sem hallatja a hangját.

nyilván vannak olyan történetek is, amikről te mesélsz.

de szerintem a gyerekek ilyen esetben sokszor túloznak, mert persze alapból utálják az új apukát.

"csak azt, hogy felelősen válasszon új párt. Sajnos hallottam több olyan esetről is, amikor nem ez történt,"

Édesanya is ölte már meg gyerekét, édesapa is molesztálta már a lányát. A kérdésedben meg kiemelve vannak az elvált anyák, úgyhogy eléggé elfogult és torzító.

Na és miért maradnak általában az anyáknál a gyerekek? Mert az apukáknak egyszerűbb lemondani róluk és 2 hetente jópofizni, mint egyedül napi 24 órában megküzdeni a gondokkal.

Egy bírósági statisztika szerint ahol mind a két fél küzs a gyerekekért, ott majdnem fele-fele arányban kapják meg. Szóval nem elveszett az apukák helyzete, csak akarni kellene.

Nálunk a volt férjem nem tudom mit akart volna a gyerekeken (nem is akarta őket válás után nevelni), ha addig se foglalkozott velük amíg együtt éltünk. A választott iskolát az évnyitón látta először, amikor balettra jártak akkor pár hónap után tudta meg, hogy melyik épületben vannak. Pedig nem volt előtte eltitkolva.

Hogy miért kerültek hozzám a gyerekek???? Mert én akartam őket nevelni, ő meg nem. Hűűű de igazságtalan rendszer, hogy én kaptam meg őket azzal, hogy este nem pasizáson járhatott az agyam, hanem vasaláson meg leckekikérdezésen.

"Egyszer nagymamám (aki elvált, mikor édesanyám 2 éves volt és nem is ment utána férjhez), azt mondta, hogy ha egy nő házas, akkor a kutya se kérdezi meg, hanyadjára, de ha elvált, akkor teljesen más szemszögből néznek rá."

Melyik században volt ez? Csak szólok, hogy olyan is volt már, amikor azon felháborodtak hogy kivillant egy nő bokája. Manapság össze se házasodnak sokan, így elváltak se lesznek....

Bocsánat, hogy egy kérdés erejéig félreviszem a témát, de szerintem ez is megér egy misét.

Az egyedülálló/elvált gyermekes anyák állandóan ostorozzák a férfiakat, hogy milyen "bunkók", mert nekik csak a szingli nőcskék kellenek, és ha egy randin meghallják, hogy a nőnek gyereke van, árkon bokron menekülnek.

Visszakérdeznék: vajon hány fiatal lány jönne össze elvált, gyermekét/gyermekeit egyedül nevelő férfival?

Hány huszonéves lány vállalná be a mostohaanya szerepet?

Szerintem semmivel sem több, mint ahány férfi a mostohaapa szerepét.

Bocs, de azért kicsit más, ha egy FIATAL lánynak kell mostohaanyszerepet elvállalni egy töle idösebb férfi gyereke mellett, akik valószínüleg nem sokkalfiatalabbak töle: pl aférfi 30-35 éves, a lány 20-25, a gyerek meg 15, akkor érthetöen a korából adódóan sem alkalmas ekkora gyerek mellett az anyaszerepre.

Fordított esetben a férfi általában idösebb a nönél vagy egykorúak, így korban is életszerü az apai szerep.