Jogos? Tényleg otthon kellene élnem a szüleimmel? És az
életemmel, az álmaimmal mi lesz? Családalapítással mi
lesz?
Figyelt kérdés
A párommal élek, a szüleimtől több száz km-re. Szüleim idősek, de hála Istennek egészségesek. Van egy öcsém, aki egy városban lakik a szülőkkel.
Ő mindent megkapott a szülőktől (ház, kocsi, nagy lakodalom), és mégsem néz rájuk, nem látogatja őket, az unokákat nem viszi. Évekkel ezelőtt még csúnyán át is verte őket. Engem a szüleim nem támogattak, csak folyton kritizáltak. Most anyám elvárná, hogy költözzek haza, mert már idősek, bármelyik pillanatban baj lehet. Ha abban a városban lenne munka, lehet el is gondolkodnék rajta. Most ha hazaköltöznék, párkapcsolat nélkül és munka nélkül, magánélet nélkül kéne tovább vegetálnom. Túl a harmincon már nem akarok "visszalépni"; nincs sok időm. Több mint 30 évig otthon laktam, mert sajnáltam őket otthagyni, de most már a saját életemmel akarok foglalkozni. Rendszeresen látogatom a szüleimet, de hazaköltözni nem akarok. Tényleg önző lennék?
Most azért húzták fel magukat, mert azt mertem mondani, hogy saját lakást szeretnénk, de ehhez külföldön kell dolgoznom. Most a párommal többedmagunkkal élünk albérletben. Tesómnak meg az a gondja, hogy "jaj de drága volt a nyaralás". Ja, két saját háza van, kocsija, mi meg örülünk ha ki tudjuk az albérletet gazdálkodni. Majd sajnálom, ha ráérek!
2014. aug. 16. 13:56
12/14 A kérdező kommentje:
utolsó, megértelek. Nálam még pluszban az is játszott, hogy végig kellett néznem, ahogy a tesóm boldogul, születnek a gyerekek, jönnek a haverjaik, bulikat tartanak, stb..., miközben én kénytelen voltam otthon dekkolni, még egy barátot sem szívesen láttak. Anyám annak idején megmondta: tesómnak legyen családja, én meg maradjak otthon őket gondozni, ha idősek lesznek. Örültem, hogy hosszas egyedüllét után lett egy párom, akivel közösen elköltöztünk albérletbe, ahol munka is van. És most ezt akarják tönkretenni!
2014. aug. 16. 14:04
13/14 A kérdező kommentje:
10:35-ös: Azért nem beszélnek öcsémmel erről, mert "nem akarják zavarni, megvan a saját problémája". Meg nincsenek is jóban. Ja ez az egész kivételezés onnan indult, hogy "régebben az volt a divat, hogy minden vagyont a fiú kapott, a lány semmit." Úgyhogy öcsémet elhalmozták, kinyalták a pici popóját, én meg mint egy cseléd, "szolgálhattam őket és vigyázhattam a gyerekeire", amikor bulizni vagy szórakozni mentek. De már nem akarok a szolgájuk lenni. A gyerekekre mindig lesz időm, a világ másik végéből is hazajövök majd, ha úgy alakul, de megvan a saját életem, saját gyereket is szeretnék. Ez nem önzés, szerintem.
2014. aug. 16. 14:11
14/14 anonim válasza:
Nem Te vagy önző, hanem ők. Ha tényleg összehasonlíthatatlan az általuk nyújtott törődés a testvéred iránt és irántad, akkor hagyd a fenébe. Ha a tesódnak eddig nyalták a seggét, most is őt hívják.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: