Édesanyám kidobott otthonról. Hogyan kezeljem?

Egy elég összetett problémával fordulnék hozzátok. Tegnap volt egy nagyobb vitám anyukámmal. Történt, hogy munka után úgy döntöttünk párommal hogy a közös barátokkal összeülünk beszélgetni kicsit , így élből oda mentünk (egy utcával feljebb mint ahol mi lakunk). 21:00 körül csörgött a telefon, hogy hol vagyok és mit képzelek magamról, hogy nem is szólok, hogy nem megyek haza.A beszélgetés végén kérdeztem meg tőle hogy most ezért hívott, hogy ordibáljon a telefonban és kiosszon? Hát nem, hanem mert aggódik, hát mondom akkor talán hallottam volna valami olyasmit, hogy hol vagy te lökött, miért nem szólsz haza így aggódom, hogy valami bajod van esetleg , de ezek nem hangzottak el, még hasonló formában sem, csak hogy én bunkó vagyok,.Menjek haza egyedül végre és majd elmeséli hogy mi baja van velem , meg én is elmondhatom- tenné hozzám mind ezt ordítva- letettük. Nem telt el 5 perc hívott, hogy ha én a barátokkal vagyok és nem az anyámhoz megyek haza, akkor ne is menjek már haza maradjak is ott. De sok mindent vágott még a fejemhez. Így háát úgy döntöttem hogy akkor jobb ha pároméknál alszunk. Így is lett. Küldtem neki egy sms-t, hogy nem alszom otthon, meg le fog merülni a telefonom ne aggódjon, ha nem veszem fel csak lemerült, és majd hétfőn találkozunk. Erre valahogy kitudakolta párom számát , őt hívta fel úgyhogy azon a telefonon beszéltem vele.Lényegében, hogy marha jó fej vagyok, hogy ezt ennyivel elintézem, mit képzelek magamról, és úgy is annyira el akarok költözni, akkor nem is akar velem találkozni hétfőn, maradjak ott ahol vagyok.Ezeket is ordítás közepette közölte. Esélyem se volt nagyon reagálni, közbeszólni, vagy akár kérdezni.

Kicsit sajnos bonyolultabb a dolog, nem rég tettem fel egy kérdés,a háttértörténet abban van benne, hogy tulajdonképpen miért jutottunk idáig.

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Tulajdon képpen ki lettem dobva végül is otthonról.pedig szerintem erre azért nem adtam okot.Nem én vagyok a világ legtökéletesebb embere/gyereke, de hogy idáig jussunk túlzás. Már gondolkodtam rajta hogy elköltözöm, de ezt nem haragban akartam megtenni.Egyenlőre úgy néz ki másként nem zajlik majd ez le. Hétfőre tervezem, hogy amíg dolgozik elhozom a cuccaim, és páromékhoz költözöm, ha már sem beszélni sem látni nem akar, és én sem bírom már a lelki döféseket, amiket nekem szokott intézni.

Szerintetek jogosan érzem magamat kissé sértve, vajon helyesen cselekszem?

Elég hosszúra sikeredett, de köszönöm szépen a válaszokat és a türelmet!