Édesanyám kidobott otthonról. Hogyan kezeljem?
Egy elég összetett problémával fordulnék hozzátok. Tegnap volt egy nagyobb vitám anyukámmal. Történt, hogy munka után úgy döntöttünk párommal hogy a közös barátokkal összeülünk beszélgetni kicsit , így élből oda mentünk (egy utcával feljebb mint ahol mi lakunk). 21:00 körül csörgött a telefon, hogy hol vagyok és mit képzelek magamról, hogy nem is szólok, hogy nem megyek haza.A beszélgetés végén kérdeztem meg tőle hogy most ezért hívott, hogy ordibáljon a telefonban és kiosszon? Hát nem, hanem mert aggódik, hát mondom akkor talán hallottam volna valami olyasmit, hogy hol vagy te lökött, miért nem szólsz haza így aggódom, hogy valami bajod van esetleg , de ezek nem hangzottak el, még hasonló formában sem, csak hogy én bunkó vagyok,.Menjek haza egyedül végre és majd elmeséli hogy mi baja van velem , meg én is elmondhatom- tenné hozzám mind ezt ordítva- letettük. Nem telt el 5 perc hívott, hogy ha én a barátokkal vagyok és nem az anyámhoz megyek haza, akkor ne is menjek már haza maradjak is ott. De sok mindent vágott még a fejemhez. Így háát úgy döntöttem hogy akkor jobb ha pároméknál alszunk. Így is lett. Küldtem neki egy sms-t, hogy nem alszom otthon, meg le fog merülni a telefonom ne aggódjon, ha nem veszem fel csak lemerült, és majd hétfőn találkozunk. Erre valahogy kitudakolta párom számát , őt hívta fel úgyhogy azon a telefonon beszéltem vele.Lényegében, hogy marha jó fej vagyok, hogy ezt ennyivel elintézem, mit képzelek magamról, és úgy is annyira el akarok költözni, akkor nem is akar velem találkozni hétfőn, maradjak ott ahol vagyok.Ezeket is ordítás közepette közölte. Esélyem se volt nagyon reagálni, közbeszólni, vagy akár kérdezni.
Kicsit sajnos bonyolultabb a dolog, nem rég tettem fel egy kérdés,a háttértörténet abban van benne, hogy tulajdonképpen miért jutottunk idáig.
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..
Tulajdon képpen ki lettem dobva végül is otthonról.pedig szerintem erre azért nem adtam okot.Nem én vagyok a világ legtökéletesebb embere/gyereke, de hogy idáig jussunk túlzás. Már gondolkodtam rajta hogy elköltözöm, de ezt nem haragban akartam megtenni.Egyenlőre úgy néz ki másként nem zajlik majd ez le. Hétfőre tervezem, hogy amíg dolgozik elhozom a cuccaim, és páromékhoz költözöm, ha már sem beszélni sem látni nem akar, és én sem bírom már a lelki döféseket, amiket nekem szokott intézni.
Szerintetek jogosan érzem magamat kissé sértve, vajon helyesen cselekszem?
Elég hosszúra sikeredett, de köszönöm szépen a válaszokat és a türelmet!
válasza:
válasza: válasza:Fú, elolvastam a linket a másik kérdésedre.
Kérdéseim vannak hozzád, ne haragudj meg érte, de fel kell tennem, mert csak Te tudsz rá válaszolni
1. Szeret Téged az Anyukád?
2. Nem lehet, hogy a Húgod sikertelensége bántja anyukádat? Bántja, hogy ő ilyen "rossz anya", bántja, hogy látja, a ruháid tönkremennek? Nem lehet, hogy meg van hasonulva önmagával, mert látja, hogy ez így neked nem élet (Én nagyon fel lennék háborodva, ha tönkremennének a ruháim.), de sajnálja a másik lányát, és nem tud mit tenni?
Anyukád tisztában van vele, hoyg te vagy az idősebb, de nem fog rászólni a fiatalabb élhetetlenebbre, hogy ne vegye el a cuccaidat, mert a lánya, szereti. Nem lehet, hoyg nem mer rádszólni, hogy költözz el, hogy ne szenvedj itt - mert azon besértődhetne a kisebb, hogy a te védelmedben kell elköltözz pl a ruhák miatt - mert egy ilyet egy anya szerintem sosem mondana ki, mert mindketőttöket szeret.
Közben ugye, a "gügyögés", amit írtál, nos, úgy látom, arra neki szüksége van. Te vagy a nagyobb, Téged már elmerne engedni. Vagy csak könnyebb neki ezt gondolnia. Szerintem jobban ad a véleményedre, mint te azt hiszed.
Az mégiscsak furcsa, hogy anyukád apukád felvetésére, nem azt mondta, hogy nincsen kivételezés, hanem mindennek elhordott Téged.
Ne hozz elhamarkodott döntéseket, mert a fiatalkorban nem mindegy ki hol lakik, kivel van, és hidd el, nemcsak a saját sorsod alakítója vagy, hanem a kis családodban is fontos szerepet töltesz be. Igenis adnak a véleményedre, hidd el fontos vagy te ott. Mégha semmiképpen sem vallanák be. Ha most elköltözöl, azzal kinyilvánítasz valamit, ami szerintem senkiben nincs lekristályosodva. Sokkal nagyobb döntéshozói jogod van, mint azt hiszed.
Fúr téged a hugod anyukádnál? Ha igen, büntudata lehet. Elveszítették a kapcsolatotokat egymás között?
Sok sikert, bocs hogy hosszúra nyult.
válasza:Ezt irtad par napja:
"akkor én is elő veszem, azt az igazi vérszemét stílusomat elküldök pár embert én is a pi*-ba," Meg azt, hogy 10 ezret adsz haza havonta, amiert el vagy tartva, lakas van. Tudod, mindenki jobban jar, ha lelepsz. Viszont nem gondolom, hogy baratod anyukaja sokaig el fog tartani, es kerulgetni.
24 évesen nem az a gyerek vagyok aki az ordibálásból ért és akkor csinálja azt amit kell. JObban hallgatok arra felnőtt ként ha értelmesen elmondják nekem a dolgokat,és akkor még tán igazat is adok bár ez nálam gyermek és fiatal koromban is így volt és soha nem kellett velem ordibálni.
Nem arról van szó, hogy problémám lenne az önállósodással és emiatt picsognék.Csak a módjával, engem bánt hogy anyukám így kezel és haragban kell távozzak tulajdonképpen. Még is csak az anyukám és úgy érzem sosem ártottam neki, szándékosan meg biztosan nem,
válasza:Az előző kérdésben leírtam, hogy többször próbáltam vele beszélni , sőt mi több megbeszélni dolgokat , több éve többször, de egyszerűen nem lehet, mert nem akar megérteni és nem is hagyja hogy normálisan tisztelettudóan de lényegre törően elmondjam, amit szeretnék, hanem ő beszél illetve ordít és nem lehet mellette érvényesülni.Aki soha nem ordított hanem megbeszéltük higgadtan mi a gond az az apukám volt. Azzal valahogy el is értük/érte a változásokat.
Igen írtam ilyet hogy elővehetném a bunkó formám, mondhatni lemásolni a húgom temperamentumát. Lehet hogy ezt kéne tennem, é tény hogy megfordult a fejemben hogy vajon hogy reagálnának rá, de én teljesen más vagyok , még ha az elhatározás meg is lenne, sosem tudnék valójában így viselkedni otthon.
Kedves 13. válaszoló!Természetesen te is más is kérdezhet bármit nyugodtan, válaszolok. Ha én is kérdezhetek tőletek , akkor ti is
1.Gondolom igen, soha nem mutatta igazán , de vannak olyan megnyilvánulásai amiből gondolom, hogy szeret.Ezért se tudom megérteni, hogy emellett akkor miért kell így viselkednie.
2.Erre se tudom sajnos a pontos választ. Nem hinném, hogy felfogja hogy amik otthon zajlanak az engem mennyire bánt vagy hogy nekem ez nem optimális élet. Ezt négyszem közt is megtudná velem beszélni ha akarná, anélkül hogy húgomat megbántaná.
Nem vagyok benne biztos hogy konkrétan fúr ellenem, de előfordulhat. Többször voltam már fültanúja, hogy a húgom csak helyesel anyukánknak ha rólam van szó, ezzel csak az a baj hogy így adja alá a lovat .Nem tudom mit akar elérni ezzel.
Köszönöm!
Kedves 8. válaszoló! Csak hogy tisztázzuk a dolgokat. Marha ciki ha a családi vitákat a barátok előtt rendezi valaki. Fel lehet állni és odébb vonulni a telefonnal. És én nem ordítottam csak a másik fél.
Nem vagyok elszállva magamtól csak egy kis elismerést várnék, amit normális családban azért álltalában mindenki megszokott kapni. Tisztában vagyok vele hogy én sem vagyok tökéletes. És igen lehet hogy egy kicsit féltékeny vagyok, de irígy nem. adják meg neki amit szeretne, csak cserébe ő is törje egy kicsit magát a kötelességeiben , és velem legalább ne bánjanak úgy mintha tényleg egy utálatos semmirekellő lennék.
válasza:Itt nem az a fontos, hogy igazad legyen, hanem hogy önmagad maradhass és fejlődj is közben.
Elhiszem, hogy abból értesz, ha rendesen beszélnek veled, de a világ sajnos nem ilyen. Bizonyára azért esik különösen rosszul, mert a családodban van ez az eset. Talán próbálsz megfelelni, és ez nem azt jelenti ez a bánásmód, hogy sikerült, így is értelmezheted, tudatosan.
Akkor kommunikáld, hogy próbálsz megfelelni.
ne várd el hogy máshogy beszéljenek veled. És nem kell "24 évesen" "olyan" gyereknek lenned, aki csak a szép szóból ért. Nem szégyen, ha megérted azt is, aki csak sakál nyelven tud épp kommunikálni. Nem szégyen, ha reagálsz erre. Próbálj közös dolgokat keresni bennetek, nem a különbözőségeket. Ha mindig csak felhúzod az orrod, amikor számodra nem megfelelő a kommunikáció, csak növekedni fog a távolság köztetek.
Valaki írta, hogy mondd el neki, mi zavar. Igen. De ne várd meg, hogy közeledj, amíg sikerül neki változtatnia teljesen. Kis tartással, sikerülhet.
Én sem voltam az a gyerek X évesen, de nekem szerencsém volt, mert anyukám ugyanilyen volt, de én addig szekáltam, amíg elmondta, mi baja és miért viselkedik így. Hát nem örültem neki, amikor elmesélte. Még én szégyelltem magam.
De anyukád, felnevelet, gondolom nem kis erőfeszítésébe telt, esetleg elvárhatna tőled egy kis...h megerőltesd magad. Nem, nem azt mondom, hogy alázkodj meg, meg te tudod igazán mi folyik ott igazán, de ezzel a hozzáállással nem sok családban történt előrelépés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!