Szüleim szerint még gyerek vagyok. Hogyan változtathatnék a szemléletükön? 24/N

Ha annyira zavar, hogy gyereknek néznek, akkor ints nekik egy sziát! Nem is értem hogy tud zavarni, hogy gyereknek néznek, ha még tényleg az vagy. Magadról sem tudsz rendesen gondoskodni jelenleg, egy felnőttnek meg egyszerre kell egy egész családról. Na? Érzed a hatalmas különbséget?

Szakadj le a szüleidről anyagilag, költözz el, legyen egy jó munkád, ha valami van ne mindjárt hozzájuk rohanj és akkor ESETLEG elvárhatod tőlük, hogy minimálisan felnőttnek tekintsenek.

Nem értem, miért baj. Szüleidnek te még 40 évesen is a gyerekük leszel, és ha hazalátogatsz, akkor újra gyerekként fognak kezelni valamennyire.

Majd ha már dolgozol, önálló leszel, akkor érezheted majd igazán magad felnőttnek.

De felnőttként is érezheted még magad gyereknek. És ez egyáltalán nem rossz :)

Nos, én 21 éves vagyok, otthon lakom még én is.

Már dolgozom 1 éve, kevés minimálbéremből adok is haza valamennyit, ami nem sok, de adok,

és mégis gyerekként kezelnek engem is szinte!

Akkor hogy is van ez?

Sehogy. Az én nagymamám meg volt róla győződve (állásban voltam már 6 éve), hogy csak akkor leszek felnőtt, amikor majd mindenről ugyanaz lesz a meggyőződésem, mint neki!

Erre kössél csomót!

Amúgy meg a szüleidnek meg a náluk idősebb embereknek 79 éves korodban is gyerek leszel.:)

Nem is értem, mit szeretnél ezen változtatni.

A kettő nem ugyanaz. Mert egy szülő tényleg a gyerekének tekinti a gyerekét, ha az 60 éves is, ez egyértelmű, hiszen a gyereke. A szüleim most is (28 éves vagyok, de írhatnám ezt 20 év múlva is) mondják néha rám, hogy lányom, kislányom. Ebben nincs semmi.

Az más téma, ha emellett felnőtt emberként kezelik a gyereküket, vagy gyerekként. Az a nem mindegy.

Mivel fokozatosan váltam felnőtté, így a szüleim is fokozatosan kezdtek annak kezelni. Már 16 évesen sem kezeltek hülyegyerekként, később leérettségiztem, aztán dolgozni kezdtem, akkor már amolyan hazajáró felnőtt "lakótárs" voltam, akinek nem kell elszámolnia, hová megy és kivel, de igazán 21 évesen váltam valódi felnőtté a szemükben, akkor költöztem el tőlük.

Ne haragudj, de te nem otthon laksz, hanem albérletben:) Az már önállóság, szóval nem olyan, mint aki 26 évesn is a saját szobájában lakik a szüleinél, akik takarítanak rá. Neked saját háztartásod lesz, csak nem a saját házadban (nekem pl. sosem lesz, így az albérletet tartjuk otthonunknak).

Mi az, hogy nem tettél le semmit? különköltöztél, egyetemre jársz, dolgozol. Mit kéne még letenni? venni egy hitelmentes 20 milliós lakást? vagy hogy kellene ezt érteni?:)

ti vagytok a gyerekek, mert mindig is a gyerekeik maradtok, anyukám 60 éves, az apukája 90, és még most is ő a gyereke, hiszen az...:)

27N