Szüleim szerint még gyerek vagyok. Hogyan változtathatnék a szemléletükön? 24/N
Még itthon lakom. Nem dolgozok. Csak diákmelók voltak, zsebpénz gyanánt. Nemsoká végzek az egyetemmel, amit az ottani albérlettel és mindennel együtt (államis voltam) ők finanszíroztak.
Tudom, hogy nagyon szerencsés vagyok és sok hálával tartozom nekik, de olyan ostoba érzésem van néha, mintha a véleményemet, a szabad döntési jogaimat is megvették volna tőlem.
Nyíltan gyerekként kezelnek, anya meg is mondta, hogy az ő szemében olyan 16 éves maradtam. Apa meg a hátam mögött 'a gyerek'-ként emleget. Van egy bátyám, ő 26, vele dettó ugyanígy bánnak, bár ő már elköltözött, jó állása van pár hónapja, de még mindig nem főz magára, a szennyesét minden hétvégén hazahozza stb. és a gyakorlati dolgokban eléggé esetlen, úgy viselkedik, mint mikor még egyetemista volt, nem mint egy dolgozó felnőtt.
Még mindig mi vagyunk a 'gyerekek' a családban, de én ezt már kezdem röhejesnek érezni, ami miatt meg bűntudatot érzek, hisz tudom, hogy még semmit nem raktam le az asztalra, ahhoz, hogy felnőttnek higgyem magam.
válasza:én nyugat-európában tartom el magam jelenleg ennyi pénzből, csak azért mondom.
és külön szobám van, városközponti.
másik: aki nem érti a különbséget aközött, hogy mi a gyerekként való kezelés meg aközött, hogy valakinek valaki a gyereke, az nem tudom, annak mekkora az EQ-ja?
ehhez szerintem minimális empátia is elég, hogy felfogjuk a különbséget a kettő között.
szerintem annak az egyik oka, hogy külföldön vagyok, hogy otthon engem is gyerekként kezelnek, pedig külön laktam már, jól kerestem.
de óvodásként voltam kezelve, anyukám meglepetésből kitakarított nálam, valamilyen képzelt dologtól való féltésből megjelent, mikor a barátommal reggel együtt voltunk az ágyban, meglepetésből ott hagyott nekem ételt nagyon sokszor.
ha náluk vagyok, soha nem engedi használni a konyhát, és semmibe sem enged beleszólni. ha próbálom valamiben a véleményemet megmondani, annak kiabálás, sértődés a vége.
stb. stb.
ebből egy út neked, kérdező, tényleg az elköltözés, az egyetemet ki kell még bekkelni, ha albérletben vagy, akkor könnyebb úgyis. és már lehetőleg egyetem alatt kezdj el munkát keresni diplomázás utánra, hogy rögtön el tudj költözni.
de most már tényleg sajnos ezt ki kell bírni, megváltoztatni őket nem fogod tudni. nem kell "bizonyítani", mert az ilyen szülőnek sosem elég a bizonyíték.
és bármikor találkozni fogsz velük, úgyis gyerekként fognak kezelni. tehát emiatt nem érdemes idegeskedni, csak minimális időt kell velük tölteni.
válasza: válasza:szerintem a kérdező sehova se írta, hogy aggódnának érte.
egy felnőtt, egészséges emberért különben is beteges aggódni, tehát ha aggódásról lenne szó, az is k. idegesítő lenne.
de ettől függetlenül, bízzunk a kérdező értékítéletében, ha ő azt mondja, hogy gyerekként kezelik, és ennek megoldásában kér segítséget,
akkor nem az a megoldás, hogy a távolból megmondják egyesek, hogy de igenis téged nem kezelnek gyerekként.
Bizony létezik olyan, hogy a szülő hülyének nézi a felnőtt gyerekét. én tudom, mert velem is ez a helyzet. elmenekültem otthonról. ráadásul külföldre, és főleg amiatt nem bírom rávenni magam, hogy hazamenjek, mert ha rágondolok, hogy megint a rámtelepedés, tutujgatás lenne, rámjön a rosszullét.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!