Elvárhatja egy huszonéves gyerek, hogy a szülője eltartsa?

Ez most egy hipotetikus kérdés lesz, tehát nem én vagyok se a szülő, se a gyerek, csak néztem egy műsort a tévében, és kíváncsi vagyok mások véleményére ezzel kapcsolatban.

Adott tehát egy kényelmesen élő, háromfős csonka család (anyuka elvált, egyedül nevelte fel két lányát, volt férj nem fizetett gyerektartást, fel is szívódott stb.) Tehát a nő jó darabig jól keresett, mondjuk 200-250 körül, amiből tudta fizetne aggodalom nélkül a devizahitelt, amit a házra vett fel, amit átépíttetett nagyobbra, élhetőbbre. Viszont amikor a gyermekei 16 és 18 év körül voltak (iskolások), kirúgták, így úszott a jólét, elvették az autót, jöttek a behajtólevelek, késtek a számlabefizetések, viszont a kétségbeesésben fel lettek véve személyi kölcsönök. A gyerekeknek azonban millióik voltak a bankban nagyszülők után. 2 év kasszázás után, amiből nyilván nem lehet fenntartani az eddigi életszínvonalat, és ami miatt fel lettek élve azok a bizonyos milliók (számlák, hitelek, kaja, egyebek, ezek nem megfizethetők egy pénztárosi állásból), a nő kimegy külföldre, nyelvtudás híján takarítani, esetleg bentlakásos házvezetőnőnek. Gyerekek otthon várják, hogy anyuka havonta küldje a pénzt, mind a hiteltörlesztésre, mind az életre (nem keres annyit anyuka, hogy a gyerekek ne rágják a fülét havonta új összegért, ugyanakkor a gyerekek "csak" kaját vesznek maguknak, meg ami szükséges). Ezt úgy értem, hogy amit az anya hazaküld, az rögtön el is megy a fontos dolgokra.

A kérdésem az, hogy szerintetek meddig köteles egy szülő pénzt küldeni haza az időközben felnövő gyerekeinek, ha azok már huszonévesek, de még 25 alattiak, például egyetemisták. Sőt, nem is a kötelességről van itt szó, hisz nagykorúsága után már nem minden szülő látja szívesen pénz nélkül a gyerekét, legalábbis ismerettségi körömben van néhány szülő, aki lakbért kér a még saját lábán nem álló gyerektől. Gondolhatja-e a szülő zavarónak, hogy a felnőtt gyerekeit neki kell etetnie, illetve összességében eltartania? És gondolhatják-e MAGUKBAN azt a gyerekek, hogy nekik ez jár, hiszen ők is mindent elveszítettek, és ahelyett, hogy előnyből indultak volna neki az életnek, csak hátrányukká vált a sok veszteség?

Ha ti ilyen szülők lennétek, mi lenne a ti álláspontotok? És a gyerek helyében hogy vélekednétek?

(Ne képzeljük többet, mint amennyit leírtam, tegyük fel, hogy a bankban lévő milliókhoz simán hozzáfértek a lányok, és jó szívvel adták oda, tegyük fel, mindig is jó volt hármuk kapcsolata, tehát az anyagi gondok bekövetkeztével csak a biztonságos anyagi háttér szűnt meg, a jó kapcsolat nem. Az apát se emlegessük, vállás után a nő csak a szabadsággal lett gazdagabb, tehát nem származott neki ebből semmi - hitelhez is emiatt nyúlt.)