Minek az ilyennek gyerek? Mit tehet a gyerek erről?
Ismerősi körben, és velem is megtörtént.
A szüleim már 10 éve elváltak, de azelőtt (amikor elváltak, akkor voltam 12 éves) az idióta apám mindig azt vágta a fejemhez, mennyibe kerülök neki, mennyibe kerül minden, milyen drága egy gyerek felnevelése, és eszembe se jusson semmire se költeni, mert én amúgy is pénzbe kerülök.
Ismerősi körömben is történt nemrég ilyen. Ott a 20 éves lány besokallt, és elküldte a szüleit melegebb éghajlatra (majd elköltözött), hogy ha ennyire fontos nekik a pénz, meg ennyire sokba kerül a gyerek, akkor mi a fenének vállaltak...na erre nem tudtak mit szólni.
De igaza van...
Minek vállal az olyan gyereket, aki utána akár felnőtt koráig folyamatosan azt hánytorgatja fel, vagy vágja a gyerek fejéhez, hogy mi mennyibe kerül, milyen drága a gyerek felnevelése, meg "köszönd meg szépen hogy van hol laknod meg van kaja a szádban!".
De most így komolyan kérdezem, mert tényleg nem értem:
Az ilyennek MINEK gyerek?
És nem hiszem, hogy a gyerek születése előtt nem gondolnak bele, hogy a gyerek normális felnevelése igenis pénzbe kerül. (és nem becsúszott gyerekekről van szó)
válasza:Én ezt nem értem, hogy most a gyerek mit tehet arról, hogy a felnevelése pénzbe kerül?
Féreg apámtól 12 éves koromig folyamatosan hallgathattam ezt, pedig nem én kértem.
Oké, hogy rosszak a fizetések meg a gazdasági helyzet, stb, de nem értem, hogy ezért miért a gyereket kell megnyomorítani.
válasza:A szülôk ebben az esetben nagyon rosszul állnak a témához, és nem tesznek jót a gyerekeiknek, ha folyamatosan az anyagiakat vágják a fejükhöz.
De a gyerek is megértheti, hogy az anyagi lehetôségek korlátozottak, és pláne huszonéves korban már ô is sokat tehet azért,hogy több dologra legyen pénze.
Nem értek egyet az "örülj, hogy enni kapsz" mentalitással, de azzal sem, ha valaki még felnôttként is elvárja, hogy mindent a szülei finanszírozzanak.
Én nem arról beszélek, aki még felnőttként is elvárja, az persze, hogy más helyzet.
De aki még kiskorú, kisgyerek, vagy tanul és nincs lehetősége még dolgozni.
Korlátozottak az anyagiak, ezt szerintem mindenki tudja, de ez nem függ azzal össze, hogy mindennap a gyerek fejéhez vágja valaki, hogy te mennyi pénzbe kerülsz a családnak.
Szemtanúja is voltam hasonlónak, és ne haragudjatok, de azt a nőt megpofoztam volna.
A buszra vártam, közelben volt egy fagyizó. A gyerek mindössze egy fagyit szeretett volna, az anyja meg leüvöltötte a fejét, hogy az milyen drága, te is mennyi pénzbe kerülsz, örülj, hogy van mit enned. Anyuka kezében meg lógott a cigaretta. És nem kisebbségiek voltak.
válasza:"köszönd meg szépen hogy van hol laknod meg van kaja a szádban!".
Ezt én is sokat hallottam, plusz: "örülj,hogy felneveltünk".
Én ugyan azt sem kértem, hogy megcsináljanak. Még jó, hogy ha már megcsinált nem dob az utcára ,hanem felnevel, de hát ok. örültem.
De változik ám a helyzet az idővel. Én korán kirepültem otthonról, most 38 éves vagyok, jó ideje távol a szüleimtől és ilyenkor már kezdik értékelni, hogy van gyerekük. :-) Már nem nyűg vagyok nekik, most már azt hallgatom, hogy miért nem megyünk gyakrabban.
válasza:Az az igazság, hogy sokan még most is azért vállalnak gyereket, mert ez a társadalom elvárása. Aztán amikor ott a gyerek, szembesülnek az ezzel járó dolgokkal. És persze sokkal könnyebb egy "magatehetetlen" gyereket hibáztatni, mint bevallani, hogy alkalmatlan a szülőségre, és baromira nem tudja, hogy mit vállalt.
Csak a Jó Isten a megmondhatója, hogy én hányszor kérdeztem ezt a szüleimtől. Pedig elvileg mindkettőnket terveztek ők is.
Nekem egy van, és nem is tervezünk többet. Azt nem állítom, hogy én soha nem mondtam a gyerekemnek, hogy mi mennyibe kerül, vagy hogy milyen drága, de ennek általában két oka van: 1. ha valami drága dolgot kap, igen is legyen vele tisztában, hogy ez nem természetes, ez sok pénz és becsülje meg 2. ha valami eszetlen baromságot akar, hogy miért is nem kaphatja meg, mert mondjuk annyi pénzből mesekönyvet kaphatna Imádja őket), vagy olyan dolgot, amit igazán szeret(ne).
válasza: válasza:Hmmm.... mintha az en szuleimet hallanam.
Mondjuk annyi, hogy nalam ezeket mondtak.
Apum" orulj neki , hogy felnevel teged az anyad hizza teszem (n.anyam)
N.anyum"orulj neki, hogy eltartunk es kimossuk a ruhadat hmm erdekes akkor voktam 16 eves mikir ilyet mondott.
Nagyon kedvesek voltak . De sok minden mas us volt. 20evesen szepen leleptem.
Azota vagyis anno ritkan ,most mar abszolut nem talalkozok veluk , mivel nem kivancsiak ram se az unokara aki jovore megstuletik.
26/N
válasza:Ezekben az esetekben, amiket írtok, valóban teljesen igazatok van.
A fagyis példánál: Az érthetô lenne, ha pl. hó végén már nem fér bele a fagyi, ha elôtte már többször voltak esetleg. Én is láttam már ilyet sajnos. De ezt is le lehet kommunikálni normálisan is a gyereknek.
Ha meg sose fér bele az a fagyi, de a bagó igen, akkor tényleg ássa el magát a szülô...
Én azon tudok még kiakadni, amikor csupa szakadt, elnyúlt rongyba öltöztetik a gyerekeket azzal a címszóval, hogy "neki még mindegy", "úgyis szétnyúzza, meg kinövi"...
Természetesen nem azokról beszélek, akik állandóan költekeznek meg buliznak.
A fagyis példa nem hónap végén volt, hanem kb a közepe fele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!