Jogos? Tényleg otthon kellene élnem a szüleimmel? És az életemmel, az álmaimmal mi lesz? Családalapítással mi lesz?

Nehogy hazamenj! Csak megnyomorítanák az életedet! Persze, azok után, hogy a másik volt a "jó" gyerek, kinyalták a popóját, ezek után átveri őket, és ekkor téged vesznek elő, hogy adj fel mindent őértük, ne legyen párkapcsolatod, csak velük foglalkozz. Még mit nem. Nem te vállaltad őket, hanem fordítva. Tipikus az a fajta szülő, hogy "megszültelek, felneveltelek, légy hálás". Ja...senki sem kért rá, hogy szülj meg.

Bocsi hogy így kiakadtam, csak kiverik a biztosítékot nálam az ilyen emberek.

Egyáltalán nem vagy önző.

Nagyon reálisan látod az életedet.

Írod, hogy hála Istennek egészségesek a szüleid, ezért is irreális anyád elvárása feléd. Ha valaki önző akkor az Ő. Elvárná tőled, hogy adj fel mindent, legyél kéznél ha baj lesz. A testvéreddel nem beszélt erről? Miért nem?

Ha egyszer majd baj lesz, akkor ott lesz az öcsikét aki ott lakik a közelben. Ha elvárja a szüleitől a segítséget, akkor majd ugrabugráljon. Minden esetben a legközelebbi hozzátartozót értesítik ha baj van, evidens nem? Szerintem ne bolygasd ezt a témát,majd ha testvéred aggódni kezd, akkor felvilágosíthatod. Ruházd rá a felelősséget, irányítsd rá anyád kívánságát. Beszéljék meg egymással, mi a gond. Esetleg javasolhatod a estvérednek, mivel ott lakik, igényeljen anyádéknak házi segítségnyújtást az önkormányzattól. Amiben segítenek: ebédkiszállítás, gyógyszerkiváltás, bevásárlás, takarítás stb. nem kerül sokba.

Akár jól, akár rosszul bántak veled, el nem várhatják semmilyen körülmények között sem, hogy feláldozd az életedet miattuk.

Aki ezt kéri a gyerekétől, az egyszerűen rossz szülő, önző.

Szomorú hogy léteznek ilyen szülők. Nekem apám ilyen, hogy napi szinten megkaptam hogy belőlem semmi nem lesz, senki nem vagyok, ez az ő háza nem az enyém. Aztán ha nagy ritkán hazanézek, akkor azonnal úgy tekint rám hogy "na itt van a munkaerő, gyorsan csicskáztassuk".

Pont az ilyen dolgom miatt gyűlölök otthon lenni, mert abban a pillanatban úgy vagyok kezelve, mint ahogy gyerekként voltam, és magasról le van szarva hogy nekem mi dolgom, csak ha apámnak eszébe jut valami, akkor azt ott azonnal abban a pillanatban meg kell csináltatnia velem, mintha az élete múlna rajta kb.

Amúgy te is 30 éves vagy, marhára semmi joguk beleszólni az életedbe onnantól hogy külön élsz. Az a baj, hogy tipikusan azok az emberek, akiknek a gyerekük csak egy eszköz, rabszolga, aki azért van hogy őket kiszolgálja. Nem te vagy önző, hanem ŐK. A szülőnek a gyereke érdekeit kellene néznie, és azt nézni, hogy lehet a gyereke előrébb.

Az meg hogy idősek...ki nem szarja le? Egyrészt az ilyen messze nem érdemli meg hogy egyáltalán gondoskodj róla, másrészt ha semmi bajuk, akkor meg simán elvannak egyedül is, elég néha rájuk nézni. Nagymamám 88 évesen is önállóan él, csak nagyobb távolságokra nem megy el, egyedül a nagyobb bevásárlásokat intézzük mi neki.

Ne hagyd hogy rabszolgát csináljanak belőled.