Másnak is ilyen nehéz kinőni, vagy épp túllépni a gyerekkoron? Mit tegyek?

20éves lány vagyok,tesóm nincs. Olyan helyzetben vagyok, hogy magam sem tudom mi lenne a helyes megoldás. Jelenleg főiskolás vagyok, dolgozni még sohasem dolgoztam, nemnagyon engedtek és nem is nagyon voltam még rászorulva, és volt régebben egy nagy műtétem ami miatt akármit nem is csinálhatnék. Anyukámmal többnyire mindig jól kijövök, megért, apum viszont folyton csak piszkál. Hogy nem csinálok semmit...anyumnak mindig segítek egyébként. Ha megyek valahova, minek csavargok, ha nem megyek sehova, minek ülsz bent egész nap a szobádban? ... hát teljesen mindegy,mert ha kimegyek az udvarra is egyedül vagyok, meg bent is. Kevés barátom van, így nem sokat tudok eljárkálni itthonról. Na és a probléma: Ha arra kerül a beszélgetés, hogy fősuli után mi legyen, én mindig mondom hogy mostmár el kéne mennem dolgozni valahová, mire ők: tanulj még, addig örülj még azt mondjuk tanulj még..persze, oké, de meddig tűrjem még mindig a piszkálódást hogy nem csinálsz semmit, én már 17éves koromba a bányába dolgoztam,apum mindig ezzel jön. Ha elmennék dolgozni akkor lehet kevesebbet piszkálna apum, de mikor arra kerül a szó, nem ne dolgozz még..na persze munkát találni se lenne egyszerű. Nekem meg teljesen furcsa lenne ha tényleg fősulival végeznék jövőre, hogy már nem lenne nyári szünetem, meg persze a munkahely más mint a főiskola. Volt egy félév mikor alig voltak megtartva az órák,akkor ugye még többet voltam itthon..sehogyse jó. Bár lett volna 1 testvérem és akkor nem csak mindig velem kéne foglalkozni...Persze örülök, hogy szeretnek és foglalkoznak velem, de amikor apum egy nap 10x jön be a szobámba és bent ül percekig, néha az már kicsit idegesítő. :/