Hogyan lehet túllépni egy szakításon, ha nem tudok senkivel beszélni róla?

Van sok igaz barátom, a szüleim és a családom tökéletesen támogatók, a lakótársam egy csoda, van számos haverom is.

De a szakítás nem a velük való együttléttől lesz jobb. Én ezeket csináltam: színházba és kiállításokra jártam (qponverzumon mindig van akciós jegy) egyedül, moziba jártam egyedül késő esténként, többet jártam haza anyuékhoz (vidék, 100km, hétvégente).

A filmes és zenei és könyvbeli műveltségemet felhoztam egy normálisnál jobb szintre, ez mindenkire ráfér és otthon végezhető. Pl. mikor olvastál egy jó sci-fi-t utoljára betakarózva egy teával? Most éppen esős az idő, alkalmas rá.:) Vagy mikor néztél meg egy igazán elgondolkodtató filmet, mint pl. a Moszkva tér? Ugye, hogy nem tegnap?

A szakítás remek alkalom, egy lehetőség arra, hogy megtaláld ismét magad, hogy ki vagy te egyedül.

Ja, meg elkezdtem főzni, na nem nagy dolgokat, de végre nem porból.:) Pl. meggyszósz.

21 vagy, gondolom, most végeztél a Bsc-n, akkor meg itt vannak a vizsgák+az államvizsga a nyakadon, le fog foglalni, hidd el. Ha nem, akkor meg már dolgozol, ergó napi 8 órában otthon sem vagy.

Az, hogy nincsenek barátaid, az nem oké, ennyi idősen, 30 évesen talán érthetőbb, szerezz barátokat! Pl. a sportolás közben nem ismerkedsz meg senkivel? Én pl. futás közben számos emberrel találkozom a Szigeten, szólítsd meg egy szimpi csajszit!!!:)

Hajrá, megy ez!:)

Hármas válaszoló jó dolgokat írt. :)

Egyébként dolgozol, tanulsz?

Velem beszélgethetsz, ha szeretnél. :)

Sokat tud segíteni, ha valaki meghallgat, szóval én itt vagyok. :)

Igen, a 3. válaszoló jó dolgokat ír, de amikor valaki szakít, pont ezek azok a dolgok, amikhez bazira nincs kedve...

Egy kapcsolatot meg kell gyászolni, sírd ki magad egy hét alatt, összegezd magadban, hogy mit rontottál el, mi a tanulság, utána pedig már lehetőleg csak a szép dolgokra emlékezz. Nem kell felejteni vagy menekülni a múlt elől, ez a kapcsolat örökké a részed marad. Tanulj meg együttélni vele. Értsd meg azt, hogy bár biztosan voltak jó dolgok, nem ezért vagy azért a konkrét dologért vagy hibáért lett vége, hanem egyszerűen azért, mert nem működött együtt. Ettől még mindketten lehettek nagyon értékes és jó emberek, és lehettek boldogok mással, akivel jobban összeilletek.

Erre próbálj koncentrálni.

Próbálj barátkozni, de ne felejtsd el, hogy a barát az barát, és nem siratófal... Nem azért van, hogy boldoggá tegyen, ha szomorú vagy, hanem azért, hogy osztozzon veled a boldogságban és a szomorúságban.

Szerintem inkább olyan programokat kellene magadnak szervezni, amik rendszeresen vannak, és ahol muszáj emberek közé menned. Pl. aerobic óra, esetleg tánc (ott pasik is vannak, és ki tudja...!), vagy énekkar.