Elrontottam az életem?
A szüleim egész életemben arra neveltek, hogy engedelmeskedjek. Ők választották ki az iskoláim, a leendő szakmám, szinte mindent. Nagyon nagy szigorban éltem, és nem igazán kezeltek emberhez méltóan, főleg apukám. Az volt az elve, hogy neki alapvetően kijár a tisztelet, mert felnőtt, nekem, gyereknek meg nem jár semmi (se tisztelet, se szeretet), csak a szám, de ha sokat és feleslegesen, akkor beveri a pofám.
Mindenkinek az volt az elképzelése, hogy kijárom szépen az egyetemet, lediplomázom, és csak utána kezdek el pasizni, egyetem alatt semmi kapcsolatosdi.
De sajnos semmi nem úgy alakult, ahogy el lett tervezve.
Érettségi utáni nyáron összejöttem egy sráccal (19 voltam), ekkor vesztettem el a szüzességemet is. (Amivel a családom felfogása szerint szintén lehetett volna várni még)
Elkezdtem ugyan az egyetemet, de szenvedtem, mert minden áldott nap tudatosult bennem, hogy nem ezt szeretném csinálni.
A barátommal azóta is együtt vagyunk, otthagytam az egyetemet egy év után, hogy jövőre itt kezdjek el egyet.
Viszont olyan szörnyen elveszettnek érzem magam.
Semmi nem a terveim szerint alakult.
Mindenki úgy képzelte el, hogy majd 26 évesen lediplomázok, keresek munkát, lakást, és majd utána kezdek randizgatni, meg foglalkozni ezzel az egésszel.
Jól döntöttem, vagy mindent elrontottam?
Semmit sem rontottál el. Nagyon fiatal vagy.
Neked kell tudnod, hogy mit szeretnél, mi érdekel, nem pedig az elvárásoknak megfelelni.
Most döntöttél jól, hogy kiléptél a mások elvárásaiból és a saját életedet éled.
Válassz olyan szakot, ami érdekel, azt végezd el.
A szüleid viszont nagyon sokat hibáztak!
26 éves kor után kezdeni randizgatni? :) Ezt nem is értem.
Idősek a szüleid? Falun laktok? Bocs, hogy megkérdezem, de inkább ott jellemző ez a fajta nevelés, ami nem a szereteten és kommunikáción, hanem a fenyegetésen és tekintélyen alapul. (Bocsánat másoktól, ott sem mindenhol, de ahol van, akkor inkább ott.)
Apu 50, anyu 47, nem tudom, idősnek minősülnek e már.
Kisvárosiak vagyunk, de mindketten falun laktak régen.
9-esként a saját tapasztalatomból gondolom az te életed megtervezése avval is járt,hogy állandóan sugallták neked csak ez a jó,csak ők tudják mi a jó és ha nem ezt teszed akkor neked annyi,elrontottad az életed.
Szóval ez az utórezgés,ami a te elmédben van még az ő hatásuk szerintem.Legalábbis nálam ez volt.
Na az agymosás magasfoka.
"Semmi nem a terveim szerint alakult.Mindenki úgy képzelte el,....."
Ezek nem a te terveid, hanem a szüleid tervei. Persze, hogy elesettnek érzed most magad, mert életedben először te döntesz a saját sorsodról, és nem mások.
Van a pszichológiában egy fogalom, tanult tehetetlenség, amikor a szülő gyakorlatilag életképtelenre neveli a gyereket (szándékosan vagy tudat alatt különféle motivációból kifolyólag). Nálad szerintem ez a helyzet. Semmiben nem kellett döntened, sodródtál az árral, csináltad, amit mondtak. Nagyon jól tetted, hogy kiléptél ebből, boldog csak így lehetsz. Hajrá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!