Elrontottam az életem?
A szüleim egész életemben arra neveltek, hogy engedelmeskedjek. Ők választották ki az iskoláim, a leendő szakmám, szinte mindent. Nagyon nagy szigorban éltem, és nem igazán kezeltek emberhez méltóan, főleg apukám. Az volt az elve, hogy neki alapvetően kijár a tisztelet, mert felnőtt, nekem, gyereknek meg nem jár semmi (se tisztelet, se szeretet), csak a szám, de ha sokat és feleslegesen, akkor beveri a pofám.
Mindenkinek az volt az elképzelése, hogy kijárom szépen az egyetemet, lediplomázom, és csak utána kezdek el pasizni, egyetem alatt semmi kapcsolatosdi.
De sajnos semmi nem úgy alakult, ahogy el lett tervezve.
Érettségi utáni nyáron összejöttem egy sráccal (19 voltam), ekkor vesztettem el a szüzességemet is. (Amivel a családom felfogása szerint szintén lehetett volna várni még)
Elkezdtem ugyan az egyetemet, de szenvedtem, mert minden áldott nap tudatosult bennem, hogy nem ezt szeretném csinálni.
A barátommal azóta is együtt vagyunk, otthagytam az egyetemet egy év után, hogy jövőre itt kezdjek el egyet.
Viszont olyan szörnyen elveszettnek érzem magam.
Semmi nem a terveim szerint alakult.
Mindenki úgy képzelte el, hogy majd 26 évesen lediplomázok, keresek munkát, lakást, és majd utána kezdek randizgatni, meg foglalkozni ezzel az egésszel.
Jól döntöttem, vagy mindent elrontottam?
válasza:Olyan egyetemet kezdessz amilyet szeretnél?
Örültél volna ha 26 évesen lediplomázol és csinálhatsz valamit amit nem szeretnél?
Megbántad hogy lett pasid hamarabb mint szüleid gondolták?
Csináld azt amit szeretnél és amire vágysz ha elég ésszerű és reális.
Ha el tudsz költözni otthonról tedd meg jó lenne ha megtanulnál bízni önmagadban és a döntéseidben :)
válasza:Jól döntöttél!
Helyesen tetted, hogy otthagytad azt az egyetemet, és hogy olyan szakra fogsz járni, amilyenre szeretnél!
Az meg tiszteletre méltó, hogy csak 19 évesen veszítetted el, mert a mai világban a legtöbb lány 15-16 évesen veszíti el.
válasza:Mindenki úgy képzelte el,de nem ez számít.Te hogyan képzelted el? Vagy ha ugyanígy,akkor azért,mert ennyire "beleerőszakoltak" a saját életedbe?
Semmit sem rontottál el!Azért érzed magad elveszettnek,mert nem voltak saját álmaid,céljaid,életed.Most van és hirtelen nem tudod,mihez kezdj.De ez nem baj,majd ki fog tisztulni minden és lassan arra az útra tévedsz,amely neked van szánva...és nem a szüleid által elképzeltre.
Gondold ki,hogy te mit szeretnél,hogyan szeretnéd élni az életed és lassan kezd azt építeni,ne csüggedj,ez már csak jobb lesz :) Kitartást!
válasza: válasza:"Semmi nem a terveim szerint alakult.Mindenki úgy képzelte el,hogy majd 26 évesen lediplomázok,keresek munkát,lakástés majd utána kezdek el randizhgóatni,meg foglalkozni az egésszal"
Akkor kinek a tervei szerint?Mert itt úgy tűnik a te terveid szerint végképp nem alakult semmi sokáig.
Lépj már ki az árnyékukból és jöjj rá ki vagy te és mit akarsz.
Maradjunk abban,hogy SEMMI NEM AZ Ő!! TERVEIK SZERINT ALAKULT és tudod miért,mert elnyomtak és sokáig hagytad magad,olyannyira,hogy azt sem tudod ki vagy és mit akarsz.
Nem rontottad el az életed,sőt még csak most kezdődik el!
4 hónapja élünk külön, tehát már nem a szüleimmel.
Van egy évem átgondolni, mit szeretnék csinálni, saját magam választhatok egyetemet.
Tényleg azért érzem magam elvesztettnek, mert nemhogy terveim, hanem egy önálló gondolatom nem lehetett, és most olyan fura.
válasza:Nekem mondod ,én csak 30-as éveimben szabadultam meg a pszichopata szüleimtől,akik mellett semmi nem sikerült,amit én szerettem volna és nem lehettem önmagam.
Csak 1 év nehéz,aztán már becsülöd,hogy mennyiyre jól jártál,legalábbis nálam ez volt.
Ráadásul,ahogy olvasom van egy jó párod is az pedig nagy előny.Az végre önmagad választása.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!