Anyukám örökké piszkál, hogy elrontottam az életem. Más családja is furcsán viselkedik?
Amikor 19 éves voltam, elköltözött külföldre. Azóta folyamatosan vartyog, hogy ez az ország milyen sz@r, lepukkantak az utak, és neki ott milyen jó. (nem veti fel a pénz, az ő életszínvonala jóval alacsonyabb, mint abban az országban az átlag.) Csesztet, hogy nem bántam e meg, hogy ebbe a városba költöztünk, mert ez egy döglött város (BP-hez közeli kisvárosról van szó). Sírógörcsöt kapott, mikor 23 évesen terhes lettem, és meg akart győzni, hogy vetessem el, mert ez a férfi számomra nem az igazi (akkor 4 éve éltünk együtt) Szerinte én elrontottam az életemet, mert itt maradtam Magyarországon, és hozzámentem egy átlagkeresettel rendelkező férfihoz, akinek nem volt lakása, így a nulláról indultunk (mint sokan mások). Én élek álomvilágban vagy tényleg el kell innen menni ?? Mikor ilyeneket mond, mindig eszembe jut a himnusz. Nem tudnék máshol élni, mindig csak egy külföldi lennék.
Ugyanakkor már kérdezgeti, hogy mikor jön a második baba ... Nem tudom őt hova tenni.
Feltételezen, hogy telefonon piszkálgat az anyád.
A legokosabb, ha legközelebb mindjárt a beszélgetés elején közlöd vele, hogy ha beleszól abba, hogy te hol és hogyan élsz, illetve ezekre megjegyzéseket tesz, akkor azonnal befejezed a beszélgetést és leteszed a telefont.
Ha ehhez tartod is magad, akkor vagy rövidesen sokkal kevesebbet jelentkezik nálad, vagy leszokik a kötözködésröl.
Köszönöm a válaszokat !
Az elsőhöz annyit fűznék hozzá, hogy a megfigyeléseim szerint ezt a babás topikot olvassák legtöbben...
Igen, telefonon beszélünk, mert évente 2x látom.
A terhességem alatt nem álltam vele szóba, nem vettem fel a telefont, nem válaszoltam az sms-eire, de aztán megenyhültem, és számításba vettem, hogy a családtagjaim lassan feldobják a bocskort, és alig marad valaki :( Már csak az én és párom anyukája él, nagyszüleink közül is csak 2, és még ha csak ilyen ritkán látjuk is, a lányomnak legalább mamái lesznek.
Anyukám 2 rossz házasságon van túl, ebből 3 gyermeke született, az egyik (az én édestestvérem) meghalt rákban. Én megértem, hogy ő a saját hibáit akarja velem kijavítani, de nekem is el kell követnem a magaméit, ha egyáltalán elkövetem. Egyelőre nem hinném, hogy olyan nagy baklövéseim lennének, vettünk házat, autót abból a béna átlagkeresetből, meg az enyémből, amíg dolgoztam. Azért, mert nem költök bioélelmiszerre, vagy nem veszek vadiúj kocsit, még nem rágom a küszöböt.
A minap mondtam neki, hogy szeretnék csibét nevelni, erre csak hápogott, hogy milyen idióta ötleteim vannak... Szerintem 25 évesen ez még megbocsájtható, nem ? :)
Örülök, ha más is úgy gondolja, hogy élhető ez az ország, aki meg más hazát választott, annak úgy kell.
Köszi még egyszer, sokat segítettetek.
Az utolsó válaszod alapján igencsak komoly, értelmes nö vagy. Amit anyukádról meg az inditékairól irtál, az igen reálisnak tünik.
Szerintem megérné megpróbálni, hogy ezeket leirod neki is levélben, azt is, hogy ez a TE életed, te a SAJÁT hibáidat akarod elkövetni, nem pedig azokat, amikre mások beszélnek rá, a saját életedet ÚGY élni, ahogy NEKED jó illetve ahogy TE jónak tartod azt. Anyukádat kérd meg, hogy ha fenn akarja tartani veled a JÓ kapcsolatot, akkor legyen szives, és ne szóljon ebbe bele, és hagyja, hogy úgy élj, ahogy akarsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!