Elrontottam a kisfiam?

Nem rontottad el :)

Én is mindig ezt hallgattam, hogy elrontottad, mert veled alszik, mert nem hagyod egyedül...stb.stb.stb.

Most 7 hónapos, nagyon szépen eljátszik egyedül, de vannak olyan napjai amikor igenis velem akar lenni, és bújik :)

Már azzal elrontottuk ennyi erővel hogy 9 hónapig a hasunkba hordoztuk őket :)

Nem rontottad el, sőt! A lehető legjobban bántál vele :)

Nézd csak:

[link]

Ha majd önállóan tud helyet változatni, sokkal egyszerűbb lesz a dolgod :) vagyis akkor más miatt lesz nehéz (fogzás, stb.)

Kitartás!

Ezt az elrontás dolgot felejtsd el. Arra figyelj oda, hogy ha jól elvan magában, akkor ne zargasd, mert nagyon hamar eljön az az idő, amikor már keveset fog aludni napközben, és ha egész napos foglalkoztatást igényel, akkor meg fogsz zakkani, de sírni ne hagyd, menj, ha hív.

Valóban lehet, hogy valami bujkál benne, de az én tippem az lenne, hogy az utóbbi bő egy hétben talán túl sok inger érte. Most értek véget az ünnepek, nem volt sok a vendégjárás? Sok ember, napirend felborulása, állandó program, ami egyrészt izgalmas, másrészt viszont nagyon fárasztó is egy ekkora babának? Ilyenkor kell pár nap, hogy minden visszaálljon a megszokott kerékvágásba.

Utolsó vagyok.

Én hordozókendőbe kötöttem, hogy tudjam mellette a dolgomat is végezni. Nem "kapatódott el", most 9 hónapos, és nem hazudok, de akár egy órát is eljátszik magában. Karácsonykor anyósomnál egész végig egy pokrócon ült valami műanyag vackot matatva. De persze ez temperamentumfüggő, a nagyobbik gyerekem ennyi idősen már szétszedte a lakást, csak annyit szerettem volna ezzel mondani, hogy nem a sírva hagyástól lesz nyugis később egy baba, sőt.