Milyen volt a gyerekkorotok?

15- töl 19 -ig: középsuliba jártam, szám szerint 16 iskolát próbáltam meg kijàrni/bejàrni sikertelenül. drogoztam, többet voltam részeg mint jozan, napokra eltüntem. kaptam 1 év 8 hónap felfüggesztett szabadságvesztéstssúlyos testi sértésért.

(intézetben nevelkedtem, rossz gyerekkorom volt, kb a "xarok bele" életet éltem, aztán kiraktak az intézetböl 18 évesen, az összegyüjtött pénzem 19 éves koromig kitartott.aztán talpra álltam ) kb ennyi.

2002-2006 jártam egy budapesti elitgimibe, nagyon szerettem. Jók voltak az osztálytársaim, végig egy másik gimibe járó fiúval jártam együtt. Jó volt a közösség, nem volt otthon netünk, így délutánonként tanultam.:))

Hétvégente családoltam, péntek este 4.-ben már elkezdtünk eljárni kocsmázni kicsit, mindig Martinit ittam, emlékszem.:) (akkoriban nem kellett 18-nak lenni a piáláshoz ilyen szigorúan)

OKTV-n helyezett lettem, és jelentkeztem a BCE-re, felvettek:) ennyit arról a koromról:)

2005-ben lettem gimis. Nehezen indult lelkiekben, mivel pontosan általános iskolás ballagásom előtt egy hónappal műtötték anyukámat daganattal. Így mikor gimibe kezdtem járni apukám amiben tudott segített nekem és mikor anyukám jól volt ugyanezt ő is megtette. 5 éves gimibe jártam (0.-os voltam, nyelvi előkészítő). 2 és fél után az egyetlen jó barátnőm elment egy másik suliba, utána egyedül maradtam, mert az osztálybéli klikkesedések miatt már sehova se illettem bele, pedig próbálkoztam. A sulis része így ennek az időszaknak elment, az otthoni pedig lehetett volna jobb is, de ezt beárnyékolta anyukám betegsége. De jó a rosszban, hogy anyukám mindvégig otthon volt (van is a mai napig, mivel még nem gyógyult ki teljesen), amíg gimis voltam.

2010-ben ballagtam el, fősulis lettem, ott sokkal, de sokkal jobban éreztem magam. :) Happy lett a sulis életem. :)

Én enyhén szólva beleszülettem a csóróságba. Általánosban sajnos napi szinten csúfoltak mert nem volt még átlagos ruhám sem.

Kajám főleg úgy volt, hogy ingyen ehettem a suliban.

Nem volt otthon semmi "luxus".

Nem volt vezetékes telefon, nem volt mikrohullámú sütő, nem volt színes TV-nk, stb. Pedig nem a kőkorban hanem a 80-as években születtem.

Anyu és apu nagyon kevés rokkant nyugdíjából éltünk meg némi segélyből.

Ha néha elmehettem egy múzemuba vagy hasonló helyre az iskola keretein belül, ingyen volt, mert az osztályfőnök valahogy elintézte.

Már az csoda számba ment, hogy végig járhattam a 8 általánost.

Ünnepekkor sokszor a szomszédok jöttek át, mert hoztak sütit, vagy karácsonykor szaloncukrot, bejglit, azzal az indokkal hogy megmaradt. Amúgy nem láttam volna ilyeneket.

Aztán amikor már vállalhattam a suli mellett diákmunkát kicsit másabb lett a helyzet. Majd meglepő módon egyetemre is bejutottam, és kaptam ösztöndíjat meg hasonlókat.

Mára már saját vállalkozásom van, meg saját autóm, kutyám, stb.

4. vagyok. Hozzátenném, hogy én is elitgimibe jártam, vidéken, az ország legjobb gimijei között volt/van. A csomó gazdag közül tehát még jobban kilógtam ezekkel, depis voltam.

Na és bántottak. Volt egy idióta csávó, aki terrorizált. Gúnyrajzot készített rólam táblán, hogy mindenki lássa, összetépte a könyvimet, füzeteimet, eltörte táskám csatját...Utáltam, a többiek pedig ezen mulattak, más részük ilyenkor elképedt. Fogalmam sincs, mi baja volt velem, annyira csúnya akkor se voltam, hogy így idegesítsek valakit,mások bírtak...De miatta se volt önbizalmam, pasikkal se, pedig nálam ducibb csajnak volt, soknak...