20 év felettiek, akiknek sz@r gyerekkorotok volt! Hogyan álltatok bosszút a szüleiteken a gyerekkorotokban elszenvedett sérelmekért?
Engem 15évesen raktak ki otthonról (apám nem élt), de nem foglalkoztam bosszúállással sose. Elégtétel volt, mikor 30 éves koromban anyám interneten megkeresett és kuncsorgott nekem én meg szó nélkül hagytam. Persze akkor sem azt kérdezte, mi történt velem az eltelt 15 évben, arra szólított fel, hogy adjak neki pénzt.
Nem érdemli meg, hogy válaszra méltassam, letiltottam, hogy ne tudjon kapcsolatba lépni velem.
30/L
Amit én tervezgetek, az nem egy, a szó szoros értelmében vett bosszú, de azért valahol mégis az.
Pár év múlva, amikor befejezem a sulit, és teljesen függetlenedhetek tőlük, olyan messzire akarok kerülni ettől a helytől, amit szülői háznak neveznek, amennyire csak lehet. És röhögni fogok a markomba, amikor arra kérnek, hogy találkozzunk, mert rajtam kívül nincs más gyerekük. Remélem, hogy legalább annyira fogja őket kínozni a magány, mint amennyire most ők kínoznak engem... És ha netalán egyszer nekem is születik gyermekem, soha az életben nem fogom engedni, hogy meglátogassák.
Szerintem olyan hatalmas bosszúra nincs szükség.Elég ha minden kapcsolatot megszakítasz velük és hogyha segítség kell akkor nem adsz nekik mivel ők sem adtak amikor szükséged lett volna rá.
Talán majd amikor megöregszenek , egyedül maradnak akkor rájönnek hogy nem kellett volna....és talán elgondolkodnak de akkor már késő lesz.
Szerintem ez elég bosszú és teljesen jogos.
Sehogy.
Megszakítottam minden kapcsolatot apámmal (3 éve nem beszélünk egymással), töröltem a számát, tiltottam mindenhonnan. Ahogy ismerem, számára ez épp elég büntetés (vagy nem, de az sem érdekel).
24/N
Gyakorlatilag egész életemben a fejem fölött döntöttek a rám vonatkozó fontos kérdésekben a "mi tudjuk, hogy neked mi a legjobb" címszó alatt. Semmibe sem volt eddig beleszólásom. Amikor próbáltam küzdeni magamért, dörzsölten kijelentették, hogy amíg az ő házukban lakom és az ő kenyerüket eszem, azt kell csinálnom, amit ők parancsolnak...
Anyámtól érzelmi szinten nem kaptam semmit, az egész gyereknevelése abban merült ki, hogy naponta 50x elhajtogatta, hogy tanuljak... Sohasem volt semmi közös anya-lánya programunk, se egy mozi, se egy közös vásárlás vagy közös kirándulás, soha semmi...
A húgát, a nagynénémet jobban szereti, mint a saját lányát, és ezt most véresen komolyan mondom. Ha teheti, egész délutánokat tölt nála, miközben mondjuk a lányával is sütögethetne otthon, de nem, eddig nem terjed ki a "szeretete"...
Apám elég ellentmondásos személyiség. Gyakoriak a hangulatingadozásai, ha jó a kedve, kenyérre lehet kenni, ha viszont feldühödik, fusson ki merre lát. Volt amikor az asztalt is felborította, úgy elöntötte a méreg... Egyszer, úgy 2 éve egy piti kis dolgozat miatt felpofozott, és meg is rugdosott. Az ember sohasem lehet biztos, hogyan fog reagálni egy adott hírre, ezért nem is szeretek neki elmondani semmit, és anyámnak se, mert ha neki elmondok valamit, akkor apám fülébe is eljut. Ezért viszont baromira nem őszinte a kapcsolatunk, amiért én nagyon szenvedek és nagyon fáj.
És még van egy pár dolog, de már elfáradt a kezem. :)
Nekem alkesz apám van, elitta több, mint fél millám (átvert, és más választásom nem volt, ha épp elitta/gépezte az összes pénzét egy nap alatt nekem kellett mindent fizetni, albérlettől kezdve számlákig, kajáig). Azonkívül egy putriban lakunk, se meleg íz, se normális fűtés, kinti wc, főzni lehetetlen, és nem volt hajlandó elköltözni soha... pedig lett volna rá pénz, ha nem iszik... de az fontosabb volt és szerinte luxus a saját fürdő és a benti wc, stb...
Az én "bosszúm" az eltűnés lesz és, hogy soha többé nem lát engem és majd a leendő unokáját, semmit nem fog rólam tudni, soha többet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!