Nektek is ilyen nehéz gyerekkorotok volt, vagy úgy nőttetek fel hogy a családnak, unokáknak nem volt értéke? Bocsi ha hosszú leszek

Sziasztok! Bocsika, ha novellázni fogok, de sajnos ez kérdésbe nem fér ki. Csak ma előjöttek ilyen régi családi hülyeségek nálunk, a történet elég hosszú, de megpróbálom leírni. Anyummal+Apummal jó a kapcsolatom, de ha a gyerekkoromról kérdeznének az minden volt csak egyszerű nem! A gond: Van egy autista húgom, aki nem beszél, meg gyerekként sokat sírt, illetve az apai nagyszüleim, akikkel anyunak rengeteg gondja volt, mind az anyóssal, apóssal. Nagyapám pl. szeretett inni, meg elég nehéz szókimondó természete volt (ezt a nehéz természetet tőle örököltem), de a munka se volt neki büdös, de mamámmal a kerttel, veteményessel többet foglalkoztak mint mondjuk velem vagy a húgommal. Volt mikor anyuék orvoshoz vitték a húgomat, ők kint földimunkáztak, én meg totál leégtem a napon, olyan 4-5 éves lehettem, abszolút nem érdekelte őket h velem mi van.. Vagy mikor még a húgom pici volt akkor Ő volt a nagypapi szeme fénye, de mikor kezdődek a problémék vele, h pl. nem beszélt, akkor ilyet mondott rá hogy , pl. "k..va anyádat miért nem köszönsz te nyomorék, meg ilyenek".. Szerintetek az ilyen milyen nagyszülő/após? :( Anyuméknak majdnem ráment ezekre a házasságuk (legalábbis rámehetett volna), anyummal meg az volt a baj h nem volt szókimondó, nem védte meg az igazát, ill. nem 1x volt h nagyapám seggrészeg volt, vagy épp a másik rokon gyerekeit istenítette, mi meg "semmirekellőek" voltunk, legalábbis ezt éreztette velünk, meg ilyet mondott anyumra ittasan h neki fel kellett volna magát akasztani. Ha meg szüleimnek dolguk volt, és kihivták volna őket ránk vigyázni, rögtön húzták a szájukat, semmi nem volt nekik jó, illetve engem meg a húgomat szimplán neveletlennek tituálálták, pedig ő abszolút nem tehetett semmiről sem. Volt hogy Én 5 éves lehettem, anyumék dolgoztak,vagy vmiért nem voltak itthon, és a mamikáék lettek kihivva h vigyázzanak ránk, ők kimentek kertezni, én bent maradtam a húgommal 5 éves fejjel mondták h vigyázzak rá, (bár szerintem nem egy 5 évesnek kéne 'vigyáznia' a nála 3-4 évvel fiatalabb tesójára), aztán hugom elesett vagy mi volt, mamáék bejöttek, és tatám szíjjal elvert, meg h térdeljek a sarokba, meg a szokásos lecseszések... stb. Nekem ezek a dolgok sokmindenre kihatottak, az óvodában, iskolában voltak problémáim, semmi önbizalmam nem volt, a társaimmal nem jöttem ki, nem bírtam beilleszkedni sehova, stb.. Mai fejjel azt mondom h nem szeretnék újra gyerek lenni, inkább elviselem a felnőttkor marhaságait, mivel úgy nőttem fel h nálunk a családnak, unokáknak, gyerekeknek nem volt értéke, ill jó h. az embernek olyan agya van úgymond ami ezeket elraktározza mélyre, csak ma újra előjöttek, felhozták ezt a dolgot..... Nagyapám meghalt már, a nagyival hol ilyen hol olyan a viszonyunk, de anyummal nemigazán jönnek ki, főleg h a mamika belépett 1 szektába is (asszem adventista egyház vagy mi), azóta eléggé megváltozott... A többi rokon se keres bennünket, pl. keriapummal (aki anyum unokatesója kb 4 éve nem beszéltünk már, még az érettségi ballagásomra lett elhívva)anyámat meg az ő nagyszülei nevelték, az anyai nagyanyámmal nem tartjuk a kapcsolatot), tehát én azt láttam h szerintem itt egyáltalán nem volt értéke a családnak, a szüleimmel jóba vagyok őt imádom, a húgommal meg semmilyen kapcsolatom nincs, nem beszélünk, stb, én a problémát úgymond szőnyeg alá söpörtem, nem foglalkozok vele, mivel elég kicsi voltam én is mikor ez kiderült, nem tudtam h mit kezdjek vele meg a betegségével, na, még ezt is az orrom alá dörgölték akkor a nagyszüleim, főleg h nagy is volt a korkülömbség húgom meg köztem h miért nem játszok vele, stb... Lehetőleg a kötözködést, kerüljük már el, csak tanácsot akarok kapni! Jah és bocs a helyesírásért is... 24/L